Esterházy-kastély Színházi világnap Eszterháza marionett színház

Színházi világnap – Öt érdekesség Eszterháza marionettszínházáról

Eszterháza első fénykorában Esterházy „Fényes” Miklós marionettszínháza Európában egyedülállónak számított.

Magyar Nemzet

2021. 03. 27. 17:00

A fertődi Esterházy-kastély Fotó: MTI/Krizsán Csaba

A marionettszínházat 1773 szeptemberében, Mária Terézia vendégeskedése idején nyitották meg a Haydn vezényelte Philemon és Baucis című darabbal. Az előadásról a Bécsben megjelent, francia nyelvű tudósítás, a Relation így ír: „… ami leginkább csodálatraméltó volt, az a díszítés szépsége, gazdagsága és kidolgozottsága. Az egész látvány és a különböző részek méretarányainak törvényszerűségét annyira hűen betartották, hogy így semmi sem veszett el az egész szépségéből. […] A hitelességgel, pontossággal és gyorsasággal végrehajtott színváltozásokat a nézők tapsa, csodálkozása és meglepetése jelezte, hogy méltányolták.”

A marionettszínház európai szinten egyedülálló volt. Ezt igazolja Vályi András 1796-ban kiadott, Magyar országnak leírása című munkájának részlete: „… van az úgy nevezett marionetten Theater a’ kertben, mellynek épűlete valamint költséges vala, úgy jeles, és gyönyörű is, a’ benne lévő ékesítések, és rajzok olly mesterséggel intéztettek Paversbach feltalálója által, hogy hirtelenséggel harmintzhatszor változtattathatik, ’s jelesebb, és tökélletesebb is vala, mint Párisban a’ híres Nikolaié.”

A XVIII. századi eszterházai marionettszínház rangját érzékelteti az 1778-as gothai almanach beszámolója: „Az elmúlt évben egy új előadás 6000 forintba került, és olyan pompás volt, hogy maga a császárné is látni óhajtotta. Ezért Schönbrunnban építettek egy színpadot, s a bábokat és díszleteket Bécsbe vitték.”

Egy szobor, amely lenyűgözte kora látogatóit
Fotó: Esterházy-kastély/Fotótár

Az épület lenyűgözte látogatóit: belső terét festett sásokat utánzó stukkók és csillogó kavicsokban, kagylókban, csigákban gazdag vizes grották, falra festett tájképek díszítették.

2005-ben, a marionettszínházban zajló régészeti kutatáskor egy faunfejre bukkantak a szakértők. A görög-római mitológia kecskelábú, erdei félistenségeinek a kultuszát a görög-római időkben a földművesek ápolták, de a színjátszáshoz is közük van: a latin faun a görög szatír megfelelője. A szatírjáték pantomim-előadás volt, ahol a történéseket a narrátor – akinek szövege hordozta a „szatírát” – közvetítette a közönségnek. Ez lehetett vidám, kesergő, de mindenképpen gunyoros, ahol a karének is szerepet kapott, többek között a tanulságok kimondásában.