időjárás -5°C Pál 2022. January 25.
logo
Ígéretes filmnek tűnt az új magyar vígjáték, de csütörtököt mondott

Vajon az ürülékdobálás az Így vagy tökéletes legnagyobb dobása?

Hidaskürti Nagy Mátyás
2021.08.27. 07:15
Vajon az ürülékdobálás az Így vagy tökéletes legnagyobb dobása?

A sikertelen író és a befutott írónő kalandjairól készült új magyar vígjáték a mi érdeklődésünket is felkeltette. Vajon az ürülékdobálás az Így vagy tökéletes legnagyobb dobása?

Mivel a kritika az egekbe magasztalta az Így vagy tökéletes című új magyar filmet, Varsics Péter rendezőt pedig a legjobb első filmesnek járó díjjal jutalmazták a Magyar Mozgókép Fesztiválon, kötelességünknek éreztük, hogy megnézzük az alkotást. A szórakoztatónak ígérkező másfél-két óra helyett azonban inkább egy kusza klisé­parádét kaptunk, a végtelenül egyszerű és kiszámítható végjátékot pedig csak illendőségből ültük végig.
Számtalan tényező miatt lehet rossz egy film: elhibázható a szereplőválogatás, az operatőri munka, a vágás vagy a rendezés, de egyik sem rontja el annyira a végeredményt, mint a rossz forgatókönyv. 

Az Így vagy tökéletesnek pedig kétségtelenül ez a gyenge pontja. 

Persze nem szabad elfelejteni, hogy egy romantikus vígjátékról beszélünk, de talán ez a műfaj is megenged kifinomultabb poénokat a kutyaszardobálásnál – mert nem egyszer ez lenne a vicc tárgya, de erről majd később. Nézzük, miről szól a film.
A sikertelen író, Somos András (Fekete Ernő) nehezen viseli, hogy pályatársa, Tordai Kata (Béres Márta) sorra nyeri a díjakat az Így vagy tökéletes című önfejlesztő könyvével. Ezt tudtára is adja, amikor véletlenül összefutnak, majd azon versengenek, ki a jobb író – mintha egy regény és egy önmegvalósító könyv összehasonlítható lenne. A csipkelődés ellenére mégis egymásra találnak, éttermekbe és szórakozóhelyekre járnak, Kata pedig minden alkalommal közös képet készít Andrással és feltölti a közösségi oldalára. Ennek hatására András bukott könyve fogyni kezd, úgyhogy a férfi hamar rájön, hogyan fordíthatja javára a helyzetet: még több közös képpel. Megvan a mesterterve és innen kezdődnének a bonyodalmak.


Jogosan gondolhatja az olvasó, hogy ez a történet első olvasatra nem is rossz, mert valóban érdekes témát választottak az alkotók: az írók titokzatos világa, romantikus mázzal bekenve. Az ígéretes keretet azonban nem sikerült megtölteni színvonalas tartalommal, helyette sablonos, elkoptatott poénok kerültek egymás mellé, amelyek sokszor inkább fájnak, mintsem megnevettetnek. Érted a falon is átmennék – mondja András Katának séta közben, és figyelmetlenségből a férfi tényleg nekimegy a falnak. Vagy a már említett kutyaszardobálás, amit egy róluk rosszat író kritikus erkélyére akarnak behajítani (remélem, hozzám nem jönnek el), de a „csomag” egyszer visszaesik rájuk, másszor betöri az ablakot, mire kérdőn összenéznek, hogy mit ehetett a kutya. A klisés jelenetek netovábbja, amikor a két főszereplő hevesen csókolózva átesik egy könyvkupacon és András eltöri a középső ujját. Nem tudja visszahajlítani, így folyamatosan bemutat mindenkinek, amire aztán több hosszú, kínos jelenet épül.
Gyakran olyan érzésünk támadhat, hogy a történet alkotói számos jelenet kitalálásakor legyintettek egyet, mondván: nem az igazi, de jó lesz úgy-ahogy. És bár kétségtelen, hogy az Így vagy tökéletes nem az utóbbi évek legrosszabb hazai filmje, de felháborítóan középszerű.
Viszont a film egyhangú pozitív fogadtatása annál érdekesebb. Attól tartok, az elmúlt évtizedekben hozzá­szoktunk, hogy nálunk szökőévente készülnek jónak mondható nagyközönségfilmek, és ha valami nem nézhetetlen, akkor hajlamosak vagyunk az indokoltnál jobban lelkesedni érte. Ha pedig a közönség egy középszerű alkotás láttán is ünnepel, akkor minek erőltetnék meg magukat alkotók? 

Pedig roppant egyszerű a siker receptje: elég lenne több eredetiség és bátorság. Az Így vagy tökéletesből ez a kettő hiányzik. Fájón.