A szerzők értelemszerűen a vallás és a tudomány képviselői, ám a tartalomjegyzéket végigböngészve feltűnhet, több területről érkeztek: Balog Zoltán református püspök, Arszeniosz Kardamakisz metropolita és exarcha (vagyis ortodox egyházi főméltóság), Köves Slomó vezető rabbi, Patsch Ferenc jezsuita teológus; Fröhlich Ida ókortörténész, hebraista, Falus András immunológus, Schanda Balázs alkotmány- és egyházjogász.
Ami a tanulmányok témáját illeti: legtöbb az eucharisztia, vagyis az oltáriszentség különféle aspektusait vizsgálja, de akadnak Isten és a teremtett világ természetéről szólók, ahogy egyes filozófusok munkásságát vizsgálók is. Külön írás foglalkozik Kumrán és a kereszténység viszonyával, ahogy a magyarországi zsidóság jogegyenlősítésével és az Országos Rabbiképző Intézet megalakulásával is. A magyar történelem jeles személyiségei közül II. Rákóczi Ferenc önéletrajzának bizonyos vonatkozásait, valamint Mindszenty József hivatásfelfogását, történészi és írói munkásságát mutatják be a szerzők.
Valamennyi előadás áttekintése meghaladná e recenzió kereteit, így csupán egy jól elkülöníthető tematikus egység – a Jáki Szaniszló tevékenységét és jelentőségét taglaló három tanulmány – ismertetésére vállalkozunk.
Jáki Szaniszló – vagy ahogyan angol nyelvterületen ismerik: Stanley L. Jaki – teológus és fizikus, a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodója. 1942-ben, tizennyolc éves korában lépett be a bencés rendbe (családja mély hitét mutatja, hogy két testvére, Zénó és Teodóz később szintén e rend szerzetesei lettek).
1947-ben Rómába ment tanulni, és 1950-ben doktorált a Pápai Athenaeum Szent Anzelm bencés egyetem teológiai fakultásán. Disszertációja olyan mély hatást gyakorolt Joseph Ratzinger bíborosra – a későbbi XVI. Benedek pápára –, hogy utóbb megosztotta vele: a munka kitüntetett helyet foglal el a könyvtárában.
Jáki ezt követően az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. 1957-ben szerezte meg második doktorátusát – ezúttal kísérleti fizikából. (Témavezetője az a Victor F. Hess volt, aki a harmincas években Nobel-díjat kapott a kozmikus sugárzás felfedezéséért.)
1963-ban a Princetoni Egyetem oktatója lett, de hosszú pályafutása során számos más egyetemen is tartott előadást. 1966-ban, negyvenkét éves korában jelent meg első könyve, A fizika látóhatára, melyben Francis Bacon, René Descartes és követőik nézeteit illette kritikával. E kötetet aztán további negyven követte.
A tudomány és a vallás közötti kapcsolat építéséért 1987-ben elnyerte a rangos Templeton-díjat. Ez a világ egyik legnagyobb összeggel járó kitüntetése, birtokosai között olyan személyek vannak, mint a dalai láma vagy Kalkuttai Teréz anya.
És hogy Jáki Szaniszló miért keltette fel a kötet három szerzőjének figyelmét?
Szent II. János Pál 1992-ben – a Galilei-ügyet történelmi, filozófiai és teológiai szempontból újravizsgáló pápai bizottság záróülésén – elmondott egy beszédet, amely tudományos körökben élénk visszhangot keltett. Ebben ugyanis nyilvánvalóvá tette: a Biblia fő üzenete nem fizikai, hanem etikai, és megengedhető a világ fizikai fölépítésére vonatkozó bibliai kijelentések metaforikus értelmezése.
Jáki Szaniszló is e szellemben közelített választott tárgyához. Amellett érvelt, hogy a Bibliát nem lehet szó szerint magyarázni, vagyis nem lehet betű szerint elfogadni a Teremtés könyvében felvázolt kozmogóniát, ahogy a vízözön történetét sem.
Székely László valószínűnek tartja, hogy Jáki munkássága befolyásolta a bizottság tevékenységét, így – közvetetten – a pápai álláspont kialakulását is. Vizi E. Szilveszter pedig hangsúlyozza: a teológus és fizikus megvizsgálta a kérdést, hogy a tudomány cáfolja-e Istent, és meggyőző bizonyítékkal szolgált arra, hogy nem. Így joggal tekinthető az 1998-ban kiadott pápai enciklika, A hit és az ész gondolati előfutárának.
„Tudta, hogy az igazsághoz az ész és a hit, a mérhető és a mérhetetlen segítségével lehet eljutni még akkor is, ha az eredmény csak részigazság. […] A katolikus igazság és Isten létezése tudományos bizonyításának bajnoka volt”, jellemzi Jákit a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke.
A Hit, tudomány és társadalom című kötet egyfelől remekül illusztrálja, milyen sokszínű lett volna a tervezett konferencia, másfelől számos érdekes és komoly témáról kínál közérthető nyelven megfogalmazott ismeretet. Aki alaposabban rá kíván hangolódni a jelenleg zajló Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, feltehetőleg talál benne tudását bővítő, hitét megerősítő, más vallások követőivel, esetleg nem hívőkkel folytatott párbeszédre ösztönző olvasmányt.
Vizi E. Szilveszter–Freund Tamás [szerk.]: Hit, tudomány és társadalom. Szent István Társulat, Budapest, 2021
Borítókép: Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek felsőpetényi őrizetéből való kiszabadulása után rádióbeszédet tart. Fotó: Fortepan/ETH Zürich
