– Történész, néprajzkutató, orientalista és tavaly óta nagykövet. Melyek kutatói múltjának azok az elemei, amelyek predesztinálták erre a pozícióra?
– Nyelvismeretem és helyismeretem nagy előnnyel járnak jelenlegi pozícióm esetében is. Nem becsülhető le az a kapcsolati tőke, amelyet a kultúra és a tudomány területén az elmúlt közel húsz évben sikerült kialakítanom. Nagyköveti kinevezésem előtt már másfél évet dolgoztam diplomataként Mongóliában, így a helyi politikai és gazdasági szereplőkkel is kapcsolatba kerültem. A helyi életmód és a kultúra ismerete szintén nagyban segíti a munkám.
– Május végén egyeztetéseket folytatott a Mongol Tudományos Akadémia elnökével és más tagjaival a két ország tudományos együttműködéséről. A Magyarságkutató Intézet pedig együttműködési megállapodást írt alá a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével, amelynek eredményeként júniusban el is indult egy nagyszabású, közös ásatás. Mi is pontosan, és hol tart most ez a projekt?
– Az Ulánbátorhoz tartozó Belkh-I hun sír több szempontból is fontos helyszín számunkra. 1961-ben itt kezdték meg az első ásatást a magyar–mongol régészeti expedíció munkatársai, Horváth Tibor vezetésével. Szimbolikus jelentőségű, hogy hatvan évvel később ismét ugyanazon a helyen folytatódott a közös ásatás a Magyarságkutató Intézet jóvoltából, amelynek során értékes leletek tárultak fel. Előkerültek egy kétezer éves díszes kocsi alkatrészei, egyéb használati tárgyak, díszítések, valamint koporsódíszek. A régészek találtak egy lábszárcsontot, amelyből Neparáczki Endre DNS-mintát vett, amelyet elemzésnek vet alá, ezáltal meg lehet határozni az elhunyt nemes rokonsági kapcsolatait. Ebben a szezonban egy közepes sír és egy mellékes, közrendű sír tárult fel, illetve megkezdték a nagy sír megtisztítását, amely teljes egészében jövőre tárulhat fel.
– Érezhető-e fellendülés a mongol–magyar történészkapcsolatokban, annak eredményeképp, hogy „Mongol tudósbarát” nagykövete van Magyarországnak? Illetve milyen mértékűek voltak korábban ezek a kapcsolatok?
– Nagykövetként fontosnak tartom, hogy minél szélesebb körben erősödjenek a kétoldalú kapcsolatok, de mivel a kulturális és tudományos szakma jól ismer, ezért érthető, hogy sokan kerestek és keresnek fel együttműködési szándékkal, amit kollégáimmal menedzselünk. Korábban nem volt jellemző az ilyen nagy fokú kulturális-tudományos diplomáciai aktivitás. Magam viszont úgy gondolom, hogy ezzel tudjuk magunkra és hazánk különleges értékeire felhívni a mongolok figyelmét. Erről egyébként a mongol politikusok is elismerően nyilatkoznak. Még 2021 év elején a Magyarságkutató Intézet és a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézete között jött létre együttműködési megállapodás, amelyben ebben az évben már le is zajlott az első közös belkhi ásatási projekt. A megállapodást a régészeten kívül közben több tudományterületre is kiterjesztették. Ezzel sikerült feléleszteni a hatvan évvel ezelőtt megkötött együttműködést. További kulturális és tudományos intézmények között is előkészítés alatt vannak együttműködési megállapodások.
– A fejlett archeogenetikai kutatásokon túlmenően gondolkodtak-e közös projektekben?
– Számos területen szeretnénk közös projekteket megvalósítani. Jövőre folytatódhat a Magyarságkutató Intézet feltárási projektje, illetve a MTA Régészeti Intézet is előkészített egy pályázatot, amely szintén magyarok által kutatott sír feltérképezését tűzte ki célul. A Mongol Tudományos Akadémia keretén belül a biológusokkal, nyelvészekkel és más, érdeklődő magyar és mongol intézményekkel is szeretnénk fejleszteni az együttműködést.
– Nagykövetként ön nemcsak kulturális, hanem például gazdasági missziót is teljesít. A fentieken túl milyen eredményekről tud beszámolni, illetve milyen célkitűzései vannak?
– Gazdasági téren is célunk a magyar–mongol kapcsolatok erősítése. Bízom abban, hogy erőfeszítéseinknek köszönhetően 2021-ben ugyanúgy növekedést mutat a magyar export, mint 2020-ban. A nagykövetség munkájának köszönhetően nagyon sok mongol cég kezdett el érdeklődni magyar termékek és technológiák iránt. Egyik kiemelt terület a mezőgazdaság, a másik a vízügy, amelyben sok lehetőség kínálkozik, amit igyekszünk kihasználni.
– Számos publikáció szerzője, illetve fordítója, tanulmányoktól útikönyvig. Készül új könyve?
– A tavalyi évben átdolgoztam és új adatokkal kiegészítettem a még 2009-ben megjelent Hunok a Selyemúton című könyvem, ennek megjelenése ebben az évben várható. A korábbi kaukázusi kutatásaimat is szeretném összefoglalni és egy monográfiában megjelentetni, hiszen amikor Grúziában dolgoztam, nagyon sok, a hunokkal és a magyarokkal kapcsolatos adatot találtam. Amennyiben időm engedi, a mongol hun régészeti kutatás egyik összefoglaló művét is lefordítom magyarra, hogy a magyar szakmai és érdeklődő közönség értesüljön az ázsiai eredményekről.
– Nagyköveti munkája mellett marad ideje, energiája a kutatásra?
– Az elmúlt egy évben nagyon sok kihívásnak kellett megfelelni, illetve a járvány miatt csak egy-két online konferencián vettem részt. Viszont összegyűjtöttem a jövőbeni kutatáshoz szükséges könyveket, tanulmányokat. Jövőre szeretnék terepmunkát is végezni, be szeretném azonosítani az ázsiai hunok által használt főbb kereskedelmi utakat az ország déli-délnyugati vidékein.
– Közeledik a november, meg lesz ünnepelve Mongóliában a magyar tudomány ünnepe?
– Májusban a Mongol Tudományos Akadémia elnökével egyeztettünk erről, és mivel pályázat útján nyertünk rá forrást, mindenképpen megrendezzük. Jelenleg egyeztetést folytatunk a magyar és a mongol intézmények között. A sajtó és a nagyközönség előtt is szeretnénk bemutatni, hogy a két ország tudományos együttműködésében milyen kiemelkedő eredmények születtek az elmúlt hetven évben, illetve utalnánk a XIX. századi előzményekre. Szeretnénk bátorítani mindkét felet a további együttműködésre.
Borítókép: Obrusánszky Borbála, Magyarország mongóliai nagykövete. Fotó: Bach Máté.
