Valérie Lemercier nemcsak egészen tisztességesen megrendezte az Aline – A szerelem hangja című filmet, hanem magára is osztotta Céline Dion szerepét, amelyet sikerült emlékezetesen, minden idők egyik legnépszerűbb világsztárának személyiségét árnyaltan bemutatva eljátsszania. A film az énekesnő élettörténetét és káprázatos karrierjét dolgozza fel egy fiktív személy, Aline Dieu karakterén keresztül. Mindjárt az elején érdemes rögzíteni az énekesnő tetemes rajongótáborának: Céline Dion legnagyobb slágerei – a Let’s Talk About Love, az All By Myself, az I’m Alive vagy a My Heart Will Go On – hallhatók a filmben. Meg persze feltárulkozik előttünk egy egészen különleges képességű lány, akinek hangja isteni adomány. Ki is mondja egy interjúban, amikor megkérdezik, mennyi gyakorlással érte el ezt a káprázatos hangot, hogy nem nagyon szokott gyakorolni. Ő tudja ezt a szintet hozni magától is. A néző meg csak mosolyog a producerének (későbbi férjének) tanácsán, aki csak annyit mond neki az interjú után, hogy inkább ne mondja ezt (mármint az igazat), mert az emberek féltékenyek a született tehetségekre, ám ha azt mondja, hogy a teljesítménye mögött iszonyatosan kemény munka van, akkor rendben lesz minden.
Aztán azt is meg lehet tudni a filmből, hogy Céline Dion egy tizennégy gyermekes családban nőtt föl. Egy olyan családban, amely rendszeresen föllépett a színpadon, együtt énekelt apraja és nagyja. Az ember, amikor nézi a tizennégy gyermeket és két szülőt énekelni a mozivásznon, szinte el sem hiszi, hogy ez lehetséges önző és egyre inkább elmagányosodó világunkban. A fiatal lány karrierjét testvérei egyengették, szülei – leginkább édesanyja – pedig támogatta, ameddig tudta, méghozzá úgy, hogy sokáig elkísérte a koncertjeire. Nem nehéz kitalálni: azért, hogy vigyázzon a fiatal leányzóra. A filmből kiderül, hogy sikerült is vigyázni rá, Céline Dion, miután beleszeretett a producerébe, egész életében hű maradt hozzá, sőt három gyermekkel is megajándékozta, miközben (nem mellesleg) a világ egyik legnagyobb énekes sztárja lett. Mindez azért érdekes (és fiatalok millióinak követendő példa is egyben), mert a film megmutatja, hogyha értékcentrikus közegben nő föl valaki, akkor nem fog elveszni a világban. Nem enged a drog kísértésének, tehetsége és szíve megfelelő mennyiségű energiával látja el, hogy feladatát elvégezze.
