Legalább mi, művészek tartsuk a lelket az emberekben
– hangsúlyozza Rákász Gergely orgonaművész, aki nem csupán jótékonysági koncertjeinek bevételével kíván segíteni az orosz–ukrán konfliktus áldozatain, de arra is felhívja a figyelmet, hogy egy ilyen helyzetben mindennél fontosabb meglátni a borzalmakon túl az élet szép, isteni arcát.
„Ahol a művészet és az emberség találkozik…” – olvasható Rákász Gergely honlapján. Ez a mondat tükrözi azt a kettős küldetést, amely során az élményszerzés mellett mindig megjelenik a szolgálat is. Nem volt ez másként a közelmúltban, a járványhelyzet alatt sem, de a 2018-ban létrehozott Rákász Gergely Alapítvány is jól példázza, mennyire fontos a művésznek a segítségnyújtás. Az alapítvány célkitűzése, hogy az elszakított területek legkisebb magyarlakta településein megtartott jótékonysági koncertekkel erősítse a nemzeti összetartozás érzését, valamint felkarolja a fiatal tehetségeket.
Ezúttal a háború elől menekülők megsegítésére szervezett hangversenyt, melynek teljes bevételét a Katolikus Karitász közreműködésével a rászorulók ellátására fordítják.
A Háborúban sem hallgató múzsák című hangverseny tematikájának morális üzenete is figyelemreméltó. A háborús helyzethez igazodva először Edward Elgar Parádé és pompáját idézi meg Rákász Gergely, amely egy katonai induló abból az időszakból, amikor az emberek még nem voltak tisztában a háború valódi arcával, ezért romantikussá tették a fogalmat. Úgy tekintettek a háborúra, mint ahova hőssé válni mennek a fiatal férfiak. Ezt a romantikus elképzelést zúzta széjjel az I. világháború, s teremtette meg a koránt sem idillikus képet a háború valós arcáról. Ezt mutatja be a koncert második felében az orgonista Gustav Holst A bolygók című szvitjének Mars tételével, amelyben a harc istene elevenedik meg.
Jelen pillanatban talán az orosz–ukrán háborúról is van egy romantikus képünk, mégpedig, hogy az egyik fél a jó, a másik pedig a rossz. Ez a kép vajon mennyire helyes? Mikor foszlik szét? El tudja-e foglalni majd a helyét a valóság?