Viszonylagos öröklét címmel indította útjára centenáriumi rendezvénysorozatát januárban a Petőfi Kulturális Ügynökség (PIÜ) és a Petőfi Irodalmi Múzeum Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költő születésének századik évfordulója tiszteletére. Az eseményfolyam a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjének állít emléket, kortárs reflexiókkal mutatva be az életmű máig érezhető hatását.
Az egész éves sorozat célja az is, hogy a közönség megismerhesse a magyar irodalom kiemelkedő alakjainak külföldi kapcsolódási pontjait, a költőnő olasz, francia, belga, erdélyi és amerikai kötődéseit.
Nemes Nagy Ágnes életében nagyon fontos szerepet játszott Itália, ezért márciusban – a nemzetközi költészet napjához kapcsolódva – három olasz város, Róma, Nápoly és Cassino érdeklődő közönségének mutatják be a költő verseit és a 20. század második felének női irodalmi szerepeit, szereplehetőségeit.
A programok egyetemeken és a nagyközönség által is látogatható helyszíneken zajlanak. Az első helyszínen, a Római Magyar Akadémián a költőnő 1947–48-as római élményei állnak a középpontban, és az a láthatatlan szellemi kapcsolat, ami egy életre összekötötte az intézet ösztöndíjasait: Nemes Nagy Ágnest, Jékely Zoltánt, Weöres Sándort vagy Pilinszky Jánost.
Hogy miért volt fontos Nemes Nagy Ágnes számára Róma? A költőnő férjével, Lengyel Balázzsal és további írókkal, alkotókkal érkezett az olasz fővárosba 1947–1948-ban Kardos Tibor, a Római Magyar Akadémia akkori igazgatójának meghívására. Habár egy háború utáni, romokba lévő városba érkeztek, ez az út mégis felejthetetlen lett számukra. Itt érte a hír a költőnőt, hogy megkapta a Baumgarten-díjat. Hogy mennyire sorsfordító, »tetőpont-élmény« volt számukra ez az utazás, arról naplók, versek, visszaemlékezések tanúskodnak, amiket megidézünk a márciusi, olaszországi utazásunkban– olvasható Juhász Anna, a turné ötletgazdájának és szervezőjének gondolatai, a PIÜ lapunkhoz eljuttatott ismertetőjében.
A három itáliai város olasz és magyar közönsége az irodalmi beszélgetéseken megismerheti az olasz és magyar költői vagy formanyelvi párhuzamokat, a közös témákat, gondolatokat, míg Dobri Dániel Egy másik Róma színpadi zeneműve teljessé teszi a képet – felidézve Nemes Nagy Ágnesék ösztöndíjas időszakát és az alkotópár életének számos állomását.