– Lélektől ihletett, hitben fogant munkáim láthatók, mintegy csokorba szedve – árulta el M. Kiss Katalin. Nem véletlen hát, hogy Spányi Antal megyéspüspök köszöntőjében úgy fogalmazott:
Itt látjuk a teremtő Istent az alkotásain keresztül, amely ott van az ő keze által, amelyre rácsodálkozhatunk, amely ott van mindenben, és látjuk az isteni igét, a mondatokat, amelyek sokszor ott vannak ezeken az alkotásokon, amelyek ezzel hordozni kezdik Isten szavát és üzenetét.– Szász Zoltán református lelkész a megnyitón szolgatársának nevezett, ami igen megtisztelő volt számomra – idézte fel a művész, aki nagy ajándéknak tartja, hogy a galériában egyben láthatja három évtized alkotásait.
Fontos kiemelni: az életmű legújabb darabja szintén helyet kapott a tárlaton. – Kifejezetten erre az alkalomra készítettem, Ne féljetek! címmel – mondta M. Kiss Katalin, majd kifejtette: munkája a jelenre reagál, megidézve az Evangéliumot, amely szerint:
amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég… Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad… nagy földrengések, járványok… lesznek(Lk 21,9-11).
Egyértelmű mindannyiunk számára, hogy a szomszédban dúló háború borzalmát és a pandémia jelenvalóságát állítja Krisztus szavainak fókuszába. Az alkotó művével hitet tett amellett, hogy Krisztus velünk van minden napon, a világ végezetéig, ahogy megígérte, s ha hiszünk benne, nem fogunk csalódni. Miként a Szentírásban áll:
Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
(Máté 14,27 vagy Mk 6, 50).
– A világ elmúlik, de Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad – mutatott rá M. Kiss Katalin, akinek kiállításán megcsodálhatjuk az egyik fő művének tartott Húsvéti triptichont, amely Jézus Getsemáne-kertbeli gyötrődését, továbbá a Golgotán kimondott hét utolsó szavát jeleníti meg. Ez utóbbit a szivárvány hét színével festette meg, amellyel azt szeretné elérni, hogy a szivárvány szimbóluma visszakapja eredeti jelentését, miszerint az Úr örök szövetséget kötött hívő népével, és velünk van (1 Móz 9, 12-17). A triptichon harmadik része a feltámadást ábrázolja, amit megfoghatatlan csoda volta miatt, hogy Jézus legyőzte a halált, csak jelzésszerűen mutat be.
M. Kiss Katalin a művészetét megtermékenyítő hitéről így vall: – Amikor jött a rendszerváltás és édesanyám halála, s összeomlott a művészeti élet, az addig „jól bevált” formák nem működtek tovább, kicsúszott a talaj a lábam alól, nem volt kapaszkodóm. Azonban „javamra vált a nagy nyomorúság”, mert ezekkel fordított maga felé az én Uram, Istenem. Kegyelme által megtérhettem és újjászült értelmemmel egészen másképpen láttam a világot. Minden elrendeződött és a helyére került. Világossá vált Isten és ember kapcsolata és a jézusi megoldás.
Amikor összeroppantam a tízparancsolat súlya alatt, megláttam, hogy nélküle elveszett senki és semmi vagyok. Megértette velem a kereszt bűntörlő erejét, felemelt, és Jézus által a gyermeke lehettem. Letettem egész életemet, munkámat, várva, mit akar kezdeni velem. A végtelen hála és öröm töltött el a hit ajándékáért, amit szerettem volna továbbadni. Addigi munkáim is a természetről szóltak, de nem volt mögöttük maga a teremtő. Sötét alapon virág- és növénymotívumokat komponáltam, főleg fali tál formában. A kezdeti, átmeneti időszakban ezeket „körítettem” igékkel, ám később éreztem: az ige nem körítés, hanem maga a lényeg, ezért annak kell a központi helyre kerülnie. És az én Uram, Jézus Krisztus a maga idejében a segítségemre sietett, hogy rátaláljak az új útra, új anyagra, új színvilágra, ami a derűs, világos pasztellszíneivel az ő dicsőségét közvetíti mint a világ világossága. Visszaadta a munka és alkotás örömét.
Így ismét visszatalálva a teremtett természethez, szeretem használni a levélformát mint kettős üzenethordozót: egyrészt láttatni a teremtő „keze nyomát” a levél lenyomatában, másrészt a levélre írott igéjét közvetíteni a szemlélőnek. Tudom, képességem Isten ajándéka, s nem az én érdemem, amit azért kaptam, hogy alkotásaimmal is őt dicsőítsem. Így a művészi munkám nem csupán hivatás számomra, hanem küldetéssé is vált, amelynek során a teremtő Isten kijelentett szavait továbbítom az emberek számára, hogy megérinthesse vagy megerősíthesse őket. Ma, az Istentől elszakadó, lelki sötétségben szenvedő világunkban még fontosabb, hogy bátran felvállaljuk keresztyén hitünket, hiszen a világosság angyalaként tetszelgő gonosz eszelősen dúlja életünket
– fejtette ki.
A művésznő hozzátette:
De mi tudjuk, hogy kinek hiszünk, tudjuk, hogy a végső szó a mindenható szent Istennél van és Jézus Krisztusnál, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön és aki kijelentette: »Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.« (Jel 22,13) Ezt az alapigazságot most Pünkösd közeledtével is tudhatjuk, hogy a Szentlélek munkája által tudjuk megérteni és elfogadni. Ezt a csodát átélve azóta boldogan alkotok és örömmel adok hálát az Úrnak mindenért: a megváltott életemért, családomért, gyerekekért, unokákért, munkáért, feladatokért, szolgálatokért, mert megmondatott: »Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek… Az Úr közel!« (Fil 4.4-5) Minden munkámra ráteszem: S. D. G., Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség
A kiállítás május 16-ig látogatható, amit 14-én, szombaton megelőz egy záróalkalom, amely délután három órakor kezdődik tárlatvezetéssel. Az eseményen maga az alkotó kalauzolja művei közt az érdeklődőket. Közreműködik Dóczi István karnagy dirigálásával a Csomasz Tóth Kálmán református énekkar. A kiállítás alkalmával befolyt összeggel a művész a kárpátaljai menekülteket támogatja.
