időjárás 2°C Taksony 2022. november 29.
logo
Összefogással kutatták a sérült emlékmű kalandos történetét

A gyöngyöspatai Kossuth-szobor és megmentője sorsa összefonódott

Bényei Adrienn
2022.05.07. 08:08 2022.05.07. 10:30
A gyöngyöspatai Kossuth-szobor és megmentője sorsa összefonódott

Egy Kossuth-szobor viszontagságos sorsára hívta fel lapunk figyelmét az amatőr helytörténész, a Csévharaszton élő Kanczler Klára. Feltehetően Erdélyben döntötték le talapzatáról azt a szobrot, amely a múlt század elején Weiss Gyula ügyvéden keresztül előbb Pusztacsévre (Csévharaszt akkori neve), majd a történelem viharai­ban Gyöngyöspatára került. E szobor és a szobor megmentőjének sorsa iránt érdeklődő csévharasztiak és gyöngyöspataiak emlékeiből, kutatásaiból született ez az írás.

Kanczler Klára kutatásai során felfedezte, hogy állt egykor Pusztacséven egy Kossuth-szobor. Az emlékmű Weiss Gyula ügyvéd tulajdonában volt, aki a történelem viharaiban, a múlt század elején Gyöngyöspatára került és vitte magával a szobrot is. A kutató egy közösségi oldalon kereste meg Szerencsés Enikőt és a gyöngyöspataiakat, akiktől érdeklődött, milyen emlékeik vannak a szoborral kapcsolatban. Megírta nekik, hogy Weiss Gyula ügyvéd élt Pusztacséven is, így az ő története a szobron keresztül összeköti a két települést.

Azt tapasztaltam, hogy az igazán fontos dolgokat nem felejti el a közösség

– írta levelében a gyöngyöspataiaknak.
Hozzászólásokból, idézett újságcikkekből, könyvrészletekből állt össze az ügyvéd és a szobor története. Így derült ki, hogy Ádámfy József A világ Kossuth-szobrai című könyvében is szerepel, és az alkotás valószínűleg Erdélyből került Pusztacsévre. A szobrot Erdélyben ledöntötték, sérülése is akkor keletkezhetett: a jobb karja csonka. Gyöngyöspatán a centená­rium évében állították fel, 1948. már­cius 15-én. A könyv megjelenése idején a „tanácsház” kertjében állt. Alkotója ismeretlen, mint ahogy keletkezésének ideje is, illetve arról sincs információ, mikor került jelenlegi helyére – tudjuk meg a könyvből.
 

Kralovánszky-emlékek nyomában

A budapesti Váci utca 15. szám alatt álló házról és egykori építtetőjéről írt levél indította el e cikk születését.

 

Kanczler Klára kutatása során kiderítette, hogy Weiss Gyula ügyvéd 1878-ban született a Temes megyei Lugoson. Miután elvesztette ezerholdas erdélyi birtokát, mert a román hatóságoknak nem akarta letenni a hűségesküt, vagyona maradékából negyven hold földet vásárolt Pusztacséven. Ettől a birtokától aztán a földreform fosztotta meg 1924-ben. A zsidótörvények végül nem csak maradék vagyonát, gyöngyöspatai szőlőjét vették el, a budapesti nemzetközi gettóba került. – Csak nemrég tudtam meg, hogy miután túlélte a budapesti gettót, már csak rövid ideig élt – tette hozzá Kanczler Klára. – S hogy milyen sebeket ejtett Weiss Gyula lelkén a sok megpróbáltatás, amit el kellett szenvednie, azt elgondolni is megrendítő. Ahogy ezt a szobrot nézzük, olyan, mintha az ő életének a lenyomata lenne – mondta szomorúan.
 

Fotó: Bernáth Magdolna

A gyöngyöspatai Lamos Józsefné osztotta meg vele, hogy nagyapja, Lucsányi István volt a Weiss család vincellére és intézője. Tőle tudta az unoka a történetet, hogy van Gyöngyöspatán egy hely, amelyet Fencelnek hívnak. Ez egy lankás hegyoldal, amely éppen alkalmas arra, hogy jó szőlő és gyümölcs teremjen rajta. Itt volt birtoka Weiss Gyulának, ahol a nagyapa volt az intéző. Egy kétszintes kis kastélyt építtetett rá, előtte egy rózsakerttel, ide került méltó környezetbe az Erdélyből átmentett Kossuth-szobor. Az ügyvéd édesanyja és rokona élt itt, mert ő Budapesten, az irodájában folytatta praxisát. A birtokra ritkán látogatott el, távollétében Lucsányi István intézte a gazdaság dolgait. Több kedves történetet őriz a család az ügyvéd jóindulatáról, emberségéről, illetve fényképeket, jegyzeteket is abból az időből.
A gyöngyöspatai fórum oldalán Orbán Róbert írta le, hogy a szobor története egy régi újságcikk alapján rekonstruálható. 1928 márciusában Lestyán Sándor újságíró kereste fel Weiss Gyulát, és riportot készített vele az Ujság című lapnak. Ebből kiderül, hogy a szobor darabjait 1921-ben vásárolta meg egy ­Schwartz nevű ócskavas-kereskedőtől. „– Megnéztem, és rögtön láttam, hogy miről van szó – mondta az újságírónak az ügyvéd. – Kallós vagy Fadrusz munkájának tartom a szobrot, amelyet mint vastörmeléket megvásároltam. Kilószámra. Sokáig gondolkodtam, hogy mit csináljak vele. Összeállíttattam, s eleinte itt állt az irodámban. De bántott, hogy folyton a szemem előtt volt, oly sok mindent idézett fel bennem, annyi szépet és annyi csúnyaságot, oly sok régi jót és oly sok új rosszat, hogy kivitettem a pusztára.”
 

Fotó: Koczka István

A cikk leírja a töredékekből összeállított szobor állapotát is:

Mintha törzsénél kettévágták volna. A törzsrésze van beépítve a betonalapzatba. Jobb karja a könyök és váll közötti résznél letörve vagy lereszelve. Az alkar teljesen hiányzik. A bal karral mellhez szorított kard markolata is ketté van törve, de a tört rész nincs teljesen leválva, hanem a test fölé hajol. A szobor fején nehéz tárggyal ejtett ütés nyoma (ó, szentségtelen, barbár kezek!), a koponyán jókora lékelés. A tarkón zúzódások, szemmel láthatóan erőszakos beavatkozás nyomai.

Az Ujság 1940-ben tért vissza az ügyre, és többek között Weiss Gyula felhívását is közzétette, hogy szeretné visszaadni a szobortöredéket eredeti tulajdonosának, és kéri az olvasók segítségét annak megállapításában, hogy hol is állhatott eredetileg a szobor. A cikkből azt is megtudjuk, hogy az alkotás időközben átkerült Pusztacsévről Gyöngyöspatára. Többen jelentkeztek, köztük Schnür­bacher Adolf, akinek olvasói levelét a lap 1940. szeptember 28-i számában közölték. Ebben az állt, hogy a felhívásban szereplő Kossuth-szobor minden kétséget kizáróan a marosvásárhelyi Kossuth-szobor csonka része, amely mint fémtöredék került a világháború fémszükségleteinek ellátására életre hívott Fémközponthoz. A háború után több egyéb anyaggal együtt a szoborrész ahhoz a céghez keveredett, ahol ő állásban volt. Innen került szerinte az ügyvédhez. Ezt viszont nem igazolták a marosvásárhelyi szoborról készült fényképek, így továbbra is nyitott a kérdés, hogy hol állt eredetileg a szobor, amelynek egyik jellegzetessége az, hogy Kossuth a kardot markoló bal kezét a melléhez szorítja – olvasható a bejegyzésben. A szobrot 1948-ban a centenáriumi ünnepségek idején a gyöngyöspatai tanácsház kertjében állították fel. Az alkotást 1996-ban restaurálták, és áthelyezték a Szent János híd melletti parkba. Ma is itt látható.

Borítókép: A gyöngyöspatai Kossuth-szobor (Fotó: Koczka István)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.