Még javában tart a VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó a Nemzeti Színházban, ám az előadások mellett érdemes megtekinteni a teátrum két fotókiállítását, amely izgalmas anyaggal szolgál az épület nyitásáról. Ugyanis húsz éve nyitotta meg kapuit az új Nemzeti Színház a Duna partján. A teátrumnak addig, az 1837-es alapítása óta eltelt százhatvanöt év alatt nem volt állandó otthona. A hatalmas kulturális beruházás rekordidő – a tervezéssel együtt tizenkilenc hónap – alatt épült fel (mégpedig abból az összegből, amit eredetileg szántak rá). A különleges építészeti koncepció, a látványos megvalósítás mellett az épület műszaki felszereltsége is figyelemre méltó: színpadtechnikája Európában a legkorszerűbbek egyike. Az épületet Siklós Mária Ybl Miklós-díjas építészmérnök tervezte, a belsőépítész Bernard Trevillion volt, míg a teátrumot körbeölelő kert Török Péter tájépítész munkája. A színház felépítésének irányítására, a társulat szervezésére Schwajda György (1943–2010) író, dramaturg, többszörös színházigazgató kapott megbízást.
A két tárlaton Eöri Szabó Zsolt, Csillag Pál, Benda Péter és Hajdú József különleges épület- és előadásfotóit vehetjük szemügyre, és tüzetesen megnézhetjük az épület tervrajzait.
Rövid leírás ismerteti Siklósi Mária szakmai pályafutását, de az is kiderül, hogy Schwajda György miért nem volt ott a 2002. március 15-i megnyitón. Így az építés történetének és Az ember tragédiája színrevitelének hátterét ismerhetjük meg.
A semmi közepén már ott állt az épület, és mindenki érezte, hogy nekünk kell belé életet lehelnünk, a szó szoros értelmében színházat teremtenünk. Lehet, hogy ma ez nagyon költőien hangzik, de akkor mindenkit ez a lelkesültség hatott át, és ez meg is védett bennünket a külvilág zűrzavarától. Tudtuk, hogy nagy dologra szövetkezünk, és tisztában voltunk vele, hogy ilyen csak egyszer adatik meg az életben
– olvashatjuk az egyik tablón a nyitó előadást rendező Szikora János visszaemlékezését.
Madách Imre költeménye, Az ember tragédiája a magyar drámairodalom remekműve, az egyik legnagyobb szabású színházi alkotásunk. Ősbemutatója 1883-ban volt a Nemzeti Színházban. A hagyomány és a korszerűség jegyében épült új Nemzeti Színház 2002. március 15-én a darab nagyszabású előadásával nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A klasszikus mű kortárs szemléletű értelmezése méltó volt ehhez a színháztörténeti eseményhez.
A szereposztást sokáig nem hozták nyilvánosságra, ami csak fokozta az előadás iránti érdeklődést. Az olvasópróbát Szikora János ötletére Alsósztregován, a Madách-kúriában tartották 2001. október 4-én, egy olyan társulattal, amely éppen akkor formálódott. Szikora János ennek kapcsán korábban így fogalmazott: „Az akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a szereplőgárda színészei a fővárosiak mellett a vidéki magyar színházakból, de a határon túli területekről is érkeztek, így az egész magyarságot, az egész magyar nyelvű színjátszást képviselték.” A színpadi próbák még az épülő Nemzeti Színházban 2002. január 2-án kezdődtek. Párhuzamosan készült az épület és az azt felavató nyitó előadás, amelyet a bemutató előtt fiataloknak adtak elő, akikkel éjszakába nyúlóan beszélgettek a darabról.
Az olvasópróbát egy fotó is megörökítette, emellett szemelvényeket láthatunk az előadás fogadtatásából, a közönségreakciókból, amelyek egy része elismerő szavakkal illette, másik része pedig erősen elmarasztalta Az ember tragédiáját. Míg fentebb Tresz Zsuzsa jelmezterveire és Milorad Krstic látványterveire figyelhetünk fel, de ki van állítva a főszereplők, köztük a Gábor arkangyalt alakító Bodrogi Gyula jelmeze is. Sőt minden szín egy-egy előadásfotón tárul elénk.
A kiállításokat az évad végéig tekinthetik meg a Nemzeti Színház első és második emeletén.
Borítókép: A tárlaton Tresz Zsuzsa jelmeztervei is megtekinthetők (Fotó: Havran Zoltán)
