A Magyarországtól legtávolabb fekvő, nem egészen öt és félmillió lelket számláló, két nagyobb szigeten elterülő országban öt-hatezer főre taksálják a magyar anyanyelvű lakosok számát. Sokkal többen az ’56-os forradalom leverését követően sem gyarapították a diaszpórát. A menedékjogát másfél évtizeden át az USA budapesti nagykövetségén „élvező”
Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország volt prímása azonban fontosnak tartotta, hogy – Rómába való távozásának engedélyezését követően – a világ számos, magyarok által is lakott országát érintő pasztorációs útja során új-zélandi híveit is felkeresse.
A pápai jóváhagyással immár a szentté avatási eljárások második állomását jelentő tiszteletreméltó címre jogosított néhai bíboros halálának 50. évfordulóján most az 1974. december 13–15. között Wellingtonban tett látogatásának emlékére lepleztek le emléktáblát a főváros egyik legnagyobb katedrálisában.
Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművészt Magyarország jelenlegi nagykövete, Nagy Gábor Tamás kérte fel a Mindszenty-emléktábla elkészítésére, ám hogy az a Sacred Heart Cathedral belső oldalfalán nyerhessen méltó elhelyezést, abban alighanem meghatározó szerepe volt Vatikán – történetesen szintén magyar – nagykövetének, Pintér Gábor nunciusnak. A meghitt, szinte családias légkörben zajlott avatási ünnepségen – illő módon – mindketten angolul szóltak a megjelentekhez, jóllehet a mintegy félszáz egybegyűlt hívő többsége a wellingtoni magyar közösségből érkezett. Köszöntőjében Nagy Gábor Tamás Magyarország volt prímásának mindkét diktatúrával szembeszálló bátorságából eredő erkölcsi nagyságát hangsúlyozta, míg Pintér Gábor érsek arra mutatott rá, hogy amire most emlékezni kell, az „tanításának és példájának lényege: Krisztusba vetett hite”. Beszéde végén a nuncius hozzátette:
Mindszenty József a huszadik századi magyar egyháztörténet egyetlen olyan alakja, akit valóban világszerte ismernek. Bízunk benne, hogy ez az emléktábla, amelyet ma leleplezünk, sokakat fog arra ösztönözni, hogy megismerjék a bíboros-prímás életét.
Az avatási ünnepséget nem utolsósorban a zenei közreműködők tették valóban ünnepivé. Az Új-Zélandon turistáskodó Gryllus-testvérek – Vilmos, és a kétszeres Kossuth-díjas Kaláka együttest alapító Dániel – örömmel igazították programjukat az eseményhez, amelyen biblikus tematikájú dalaikból szólaltattak meg néhányat.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!