Joanna Urbanska, a Lengyel Intézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Marek Ladziak, a Radoslaw Alakulat Történelmi Társaság hagyományőrző csoportjának vezetője, a projekt megálmodója és aktív résztvevője előadásában ismerhette meg a közönség a korszakot és a tátrai futárok heroikus küzdelmét. Egy rövidfilm is segített abban, hogy a résztvevők jobban átélhessék azt a történelmi időszakot, amikor a második világháború idején Lengyelországot megszállta a náci Németország. A lengyel ellenállási mozgalom a Londonban működő lengyel emigráns kormánnyal, valamint a budapesti lengyel intézményekkel futárokon, majd később rádión keresztül tartotta a kapcsolatot.
A projekt résztvevői második alkalommal indultak útnak a Tátrán keresztül, tisztelegve ezzel a Lengyel Földalatti Állam hősies futárai előtt, megemlékezve heroikus erőfeszítésükről, amit azért tettek, hogy fennmaradjon a kapcsolat a megszállt ország és a lengyel emigráns kormány között. A magyarok támogatása nélkül a tátrai futárok tevékenysége nem valósulhatott volna meg, ezért a szervezők a projekt idei folytatásában a lengyel és a magyar nemzet második világháború során tapasztalt rendkívüli együttműködésére helyezték a hangsúlyt.Marek Ladziak elmondása szerint a hagyományőrzők célja, hogy megismertessék az érdeklődőkkel a lengyel tátrai futárok küldetését, akik 1939 és 1944 között a Tátrán keresztül csempésztek át parancsokat, pénzt, mikrofilmeket, a német és szovjet megszállók lengyelországi tevékenységéről beszámoló jelentéseket. Segítettek továbbá Magyarországra jutni azoknak a lengyel tiszteknek és közkatonáknak, akik a nyugaton szerveződő lengyel hadsereg soraiban kívánták folytatni a harcot a megszállók ellen.
A letartóztatással fenyegetett civilek számára is nyújtottak támogatást. A futárok olyan hegyivezetők, hegyimentők, kiváló és sokszoros bajnok sízők voltak, akik saját és szeretteik életének kockáztatásával vállalták a veszélyes szolgálatot, így teljesítve haza iránti kötelességüket. A Lengyelországból dél felé vezető fő útvonalak Varsóból és Krakkóból indultak, és vagy a Havasalján, vagy a Szandeci-Beszkideken keresztül vezettek Szlovákiába, majd Kassa vagy Rozsnyó közelében érték el a magyar határt. Néhány futár a Varsó–Budapest közötti teljes útvonalat járta be. A Zakopanéból induló futárok leggyakrabban a Tátrán keresztül, télen sílécen közlekedve keltek át. Az útvonal teljes hosszában rendkívül veszélyes volt, ráadásul a Tátrán történő áthaladás télen az időjárási körülmények és a terep miatt különösen nehéz. A futárok többsége útközben, a Gestapo börtöneiben vagy pedig a koncentrációs táborokban vesztette életét, ahová elfogásuk után deportálták őket. Mindezek ellenére a Havasalja és Magyarország között szinte a második világháború teljes ideje alatt közlekedtek a tátrai futárok.A rendezvényen élő történelemóra formájában, lengyel és magyar hagyományőrző csoportok előadásában ismertették meg a résztvevőkkel a második világháborús lengyel katonai egyenruhákat, a reguláris seregben és a Lengyel Földalatti Állam konspirációs alakulataiban szolgáló katonák egyenruháit, emellett fegyvereiket is bemutatták.
Az eseményt A remény határa című tablókiállítás egészíti ki, amely az adott korszak lengyel–magyar együttműködésének és barátságának történelmi hátterét tárja a látogatók elé. A történelmi események felvázolása mellett archív felvételeken keresztül mutatják be a legkiválóbb tátrai futárokat, Waclaw Felczakkal, a csoport legendás alapítójával és vezetőjével az élen. Mindezt értékes második világháborús emléktárgyak, térképek és más dokumentumok egészítik ki.A projekt megvalósításában lengyel és magyar intézmények egyaránt szerepet vállalnak, hangsúlyozva ezzel a két nemzet közös és elszakíthatatlan múltját.
Ajánló
Tágas színtér és modern lakótér Walter Rózsinál
Az operaénekes életét és egykori otthonát leírások, fotográfiák, bútorok szemléltetik.
