Elutasította a menekülésszerű repatriálást, és az új helyzetbe való beilleszkedés végett politikai cselekvésre szólította fel a kisebbségivé váló magyarságot. „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája” – hirdeti a manifesztum, amelynek egyik-másik mondata ma is visszatérő eleme a mindenkori közéleti vezetők beszédében. Leginkább ez: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.” Valamint ez is: „Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előre nézőknek. […] Az Élet nem vár, az Élet rohan.”
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja beszédében úgy fogalmazott:
a szobor felavatása nemcsak az ünnepélyességet idézi, hanem a mozdíthatatlanság képzetét is, amit a magyar nyelv a „szoborrá merevedik” szófordulattal ír le.
Mindannyiunknak el kellene gondolkodni azon, mondta a főkonzul, miként tudjuk elevenné tenni egy olyan férfi alakját, akit joggal tarthat példaképnek az utókor. Templomba menet vagy onnan kijőve, de mindenekelőtt a hétköznapokban.
Borítókép: Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a szoboravatáson (Fotó: MTI/Kiss Gábor)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!