Évek óta sokakat vonz a hosszú évtizedek után az elmúlásból visszatért Aranyvonat csodája. A Magyar Vasúttörténeti Parkban mutatták be két éve az évtizedek óta tervezett és öt év alatt rekonstruált Aranyvonat szerelvényét. Az újjáépített jármű egyszerre felel meg a mai vasúti közlekedési szabványoknak és a történelmileg hiteles rekonstrukciós elvárásoknak.
A második világháború végén elpusztult egykori ereklyeszállító díszkocsi rekonstrukcióját a Kárpát-medencei hadisírgondozói tevékenységéről vagy Gyimesbükkön a legkeletibb magyar vasúti őrház felújításáról ismert Budakeszi Kulturális Alapítvány kezdeményezte 2010-ben a Magyar Koronaőrök Egyesületével, melyet a magyar királyi koronaőrség még élő kilenc tagjával 1991-ben alapítottak e történelmi hagyomány ápolására.
A magyar kormány az ügyet felkarolva 2015-ben a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg a rekonstrukció elkészítésével. Az újjáépítés koncepciójának meghatározását a múzeum a rekonstrukciót kezdeményező egyesületekkel egyeztetve alakította ki és a tervezésbe bevonta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot és a Vasúttörténeti Parkot.
Az átadáskor elhangzott, hogy a korhű belső tér kialakításához az eredetire nagyon hasonlító, a Vasúttörténti Parkban ma is látható, Da 6404-es kocsit használták fel. A rekonstrukció a hosszú távú és rugalmas hasznosíthatóság érdekében úgy készült, hogy a díszkocsi ne csupán helyhez kötött kiállítási tárgyként funkcionáljon, hanem mozgatás, illetve a vasúti forgalomba való bekapcsolódás révén országszerte és széles körben ismertté válhasson, bemutatható legyen.
A feladat világszinten is egyedülálló volt, hasonló újraépítést még sehol nem végeztek, hiszen a korabeli építési sajátságok mellett a modern vasúti közlekedés szabályait is figyelembe kellett venni a munka során.
A Magyar Nemzeti Múzeum oldalán olvasható, hogy aprólékos, történeti forrásokra épülő szemlélet határozta meg a több évig tartó munkafolyamat egészét. Napjainkban, amikor a vasúti kocsik sorozatgyártásban készülnek, rendkívüli kihívást és egyúttal sikert jelentett a minden megoldásában egyedi, korabeli és modern műszaki megoldásokat egyaránt alkalmazó ereklyeszállító díszkocsi kivitelezése, a mai biztonsági elvárásoknak és szabványoknak is megfelelő, de mégis a korabeli kialakításhoz hű anyagok megtalálása, bizonyos kézművestechnikák rekonstruálása, újratanulása.
A rekonstrukció szempontjából a legfontosabb a díszkocsi központi tere volt, amelyben egykor az ereklyét helyezték el. Terveit Urbányi Vilmos készítette, aki az 1938-as eucharisztikus kongresszus kültéri rendezvényeinek díszítéséért is felelt.
A dísztér koncepciótervének kialakítása során ezért nagy figyelmet fordítottak arra, hogy ha azt minden részletében nem is tudják pontosan rekonstruálni, szellemisége megfeleljen Urbányi korabeli elképzeléseinek. A fekete-fehér fotográfiák is érzékeltették ennek a teljes egészében kárpitozott teremnek az egykori pompáját, amely azonban éppen egyszerűségéből, a díszítés visszafogottságából, a különböző anyagokkal való játékból eredt.
A kárpitozás színeit az egykori sajtóbeszámolók alapján, valamint korabeli miseruhák segítségével határozták meg.
Az eredeti vasúti kocsi a Magyar Államvasutak dunakeszi főműhelyében készült, és most ennek utódvállalata, a TMH-csoport és a Magyar Vagon tulajdonában álló Dunakeszi Járműjavító végezte a rekonstrukció tervezési és kivitelezési munkáit.
