A darabban a fő konfliktus anya és lánya között abból indul, hogy a lány félreismeri anyja félelmét: „A hintától fogva tudom. Ettől annyira félsz. Attól, hogy szabadon repülök.” Pedig az anya nem az elengedéstől fél, hanem attól, hogy a lánya lezuhan. A darab az Istennel való viszonyt is feszegeti: egyrészt Lisieux-i Kis Szent Teréz és Avilai Nagy Szent Teréz monológok felvonultatásával, másrészt az anya és lánya istenképének különbsége a hétköznapi életfelfogásban is ütközik, ahogy ez a szóváltás példázza: Évi: „Egy tejszínhabosra tornyozott felhőkupacnak százszor akkora istentartalma van, mint a legöregebb templomnak” Anya: „ […] Férjhez mész, és szépen lejössz az égből.”
A darabot a hintamotívumhoz kapcsolódó mondóka szövi át.
A motivikus szerepen kívül a nézővel is kapcsolatot teremt az az írói fogás, hogy a hintázás mondókája a giccs esztétikai kategóriáját hozza be. A legtöbb néző erre hárítással reagál. Rá kell azonban döbbenni erre a hárításra, és valódi figyelmet szentelni a lelki szerkezetek sérüléseinek, mert a darab fordulatai ezt kikövetelik. Az anya bizalommal fordul Istenhez: „Uram, rajtad a sor!” De a két nő csak még felkavaróbb tragédiákat él át. Az igazán felkavaró az, hogy ezek bárkivel megtörténhetnek.
A történetből hiányoznak a férfiak. A nők teljes magárahagyatottsága helyezi előtérbe a kérdést: Hol vannak a férfiak? Miért küzdenek egyedül a nők a családi és társadalmi bonyodalmakkal?
Minden előadás alkalmával keresem erre a kérdésre a választ. Ez sarkítás is, és inkább arra szolgál, hogy felhívja a figyelmet, mekkora szükség lenne arra, hogy a férfi és a nő ne egymás ellenében, egyféle versengésben, egyenlőségi harcban definiálja egymást, hanem pont a különbözőségeik felfedezésében merjék egymás oldalán megtalálni egymást
– mondta az anyát játszó színművész, Tarjányi Krisztina Irma.
„Az élet nem biztonságos!” – összegzi a főszereplő, aki saját tragédiája miatt szenved. Anyja pedig azért, mert végig kell néznie lánya szenvedését. A kiélezett helyzet olyan lelki tartalmakat hoz felszínre, melyek a hétköznapi emberi kapcsolatokban is jelen vannak: a szeretet keresése, a nem megfelelő viszonzás, a társfüggőség, akár anya-lánya viszonyban, a szabadság megélése úgy, hogy közben biztonságban érzi magát az ember. Úgy tűnik, az élet olyan repülés, mely alatt nincs biztonsági háló. Vagy mégis?
A két szerep megformálása után hogyan látja ezt az anya, illetve az útkereső lánya élethelyzetében Molnár Enikő és Tarjányi Krisztina Irma?
Amikor Éviként az elhagyatottságtól, az engem ért traumáktól megkeseredve minden fájdalmamat az egyetlen személyre, aki mellettem van, az anyámra zúdítom, utána pedig ebben a megtört lelkiállapotban átülök a szentek székébe, ahol Kis Szent Teréz békés, emberi ésszel felfoghatatlan szenvedéshez való kapcsolatát engedem közel magamhoz, elképesztően felszabadító. Számomra ezek a részek az előadás legnehezebb és egyben legfelemelőbb jelenetei
– árulta el Molnár Enikő, hozzátéve: pusztán emberi síkon nézve az élet valóban olyan repülés, ahol nincs biztonsági háló, bármikor történhet velünk is tragédia, mégis talán ez a szeretettel viselt szenvedés, amit Kis Szent Teréz példája felmutat nekünk, teremthet egy olyan biztonsági hálót, amiből nem lehet kiesni. Ami segít méltósággal, elfogadással fordulni a szenvedéshez. – Magam sem tudom, hogy kell ezt csinálni, de abban bízom, hogy nem lehetetlen – hangsúlyozta.
– Isten a biztonsági háló az anya szemében, és eljön az a nap, amikor csalódnia kell ebben a hitében vagy az Istenben, aki megengedi ezt a balesetet. Ekkor azonban az anya nem elzárkózik az Istentől, hanem perel vele, őszintén kiönti a lelkét – mutatott rá Tarjányi Krisztina Irma, aki szerint látjuk a darabból, hogy ez az anya erős marad, tudja ápolni a leányát, tűri azt a rengeteg keserű szitkot, amit a szenvedő lánya rázúdít. Nem ért semmit, de szeret, és ha tehetné, átvenné lánya betegségét.
Az életnek ezen az oldalán egy halom nem igazságos dolog történik. Nincs biztonsági háló, nem garantált a sikeres, csilivili élet, de mintha nem is ez lenne a lényegi kérdés, hanem az, hogy tanulunk-e szeretni mindaz által, ami történik velünk? Bizonyos fokig rendben is van, hogy szeretjük irányítani az életünket, de egyszer csak történik valami, amit nagyon nem akarunk, ami fáj, ilyenkor kiderül, hogy kik is vagyunk igazán: törékeny emberek
– foglalta össze Tarjányi Krisztina Irma.
Az előadáshoz Varga Abigél kortárs zeneszerző komponált zenét, amelyet Pethő Rebeka fuvolaművész és Agárdi Eszter csellóművész szólaltat meg, míg Ilyés Mariann grafikus illusztrációi bevezetik a nézőt az előadás világába.
Előadások időpontjait és helyszíneit ide kattintva érhetik el.
