– A Senki madara című lemez, mely magyar népzenei gyökerekre épült, népszerűséget hozott nemzetközi szinten is, Japánban volt a leginkább népszerű. Ennek oka a magyar és az ázsiai népzene közötti áthallás?
– Igen, az egyik oka az lehet, hogy a japánoknak kedves a magyar népzene, mivel mindkét nép népzenéjének a pentatónia az alapja. A japánok másik vonzódása a stílusból eredeztethető. Kedvelik a hetvenes évek stílusán alapuló progresszív rockzenét, és a magyar progresszív rock hagyománya is élő Japánban. Tehát a régi magyar progresszív zenekarok, például a Solaris vagy az East alapozták meg, hogy jobban odafigyelnek ránk is.
– A nagylemezek magyar nyelvűek. Miért döntöttek így annak ellenére, hogy a közönség nemzetközi?
– Fontosnak éreztük, hogy a nagylemezeink magyarul szólaljanak meg, ez elemi késztetés, hiszen az anyanyelvünkön tudjuk a legjobban kifejezni érzéseinket. A nem magyar nyelvű rajongók jelezték, hogy csak magyarul énekeljünk, mert ez egzotikus nyelv nekik, szeretik, és nem tartják esszenciálisnak a szövegértést. Az angol nyelvű rajongók visszajelzése szerint számukra kellemetlen is, hogy a nem anyanyelvű zenekarok akcentussal énekelnek. Mindazonáltal óriási kihívás magyarul dalszöveget írni. Ugyanis a magyar nyelvben mindig az első szótagra kell a hangsúlynak kerülnie, viszont a mi zenénk bonyolult ritmikájú, így előáll az a kihívás, hogy nem hangozhat magyartalanul a szöveg.
– Milyen híd vezetett az Exupéry-lemezhez?
– A Senki madara afféle folkráhangolódás, kitérő volt számunkra, az Exupéry-tematika pedig régi álom. Beszereztem az összes elérhető Exupéry-novellát és regényt, az Éjszakai repülést, Az ember földjét, A déli futárgépet. Ezekből fantasztikus világ tárult elém, melyek olyan pluszt adtak a Kis herceg történetéhez, hogy megértettem azt a mély egzisztenciális élethelyzetet, melyből ez a mű született. Exupéry 1935-ben kényszerleszállás miatt három napot töltött a líbiai sivatagban, a haldoklás előtti pillanatban találtak rá. A Méreg című dalunkba rádiós hangként be is emeltem egy idézetet.