Érvénytelennek nyilvánította a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) azt a 2022. augusztus 8-ai keltezéssel kiírt pályázatát, amely öt év határozott időre a Magyar Állami Opera főigazgatói munkakörére irányult. A pályázat benyújtására harminc nap állt rendelkezésre, majd a véleményező szakmai bizottsági ülésének lebonyolítására szintén harmincnapos határidő volt. Ekkor két anyag került a bizottság elé: Ókovács Szilveszter jelenlegi főigazgató, illetve Győriványi Ráth György karmester, az Opera korábbi fő-zeneigazgatója pályázati dokumentumai.
Ókovács Szilveszter mostani megbízása azonban 2023. február 14-én lejár, s mandátumát megbízott főigazgatóként július 31-ig, de legfeljebb az új vezető kinevezéséig meghosszabbítja Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter. Az elmúlt hetekben a sajtóban felröppent többször is az a hír, miszerint a jelenlegi igazgató már nem kapná meg egy teljes ötéves ciklusra a dalszínház irányításának feladatkörét.
Ókovács Szilveszter, aki immár tizenegy és fél éve áll az Opera élén – korábban pedig, 2001 és 2005 között az igazgatóságban dolgozott –, s akinek nevéhez kötődik többek között az Erkel Színház újranyitása, az Eiffel Műhelyház létrehozása és az Andrássy úti Ybl-palota felújítása is, a minap az Index Sunday Brunch című műsorában fogalmazta meg szakmai véleményét a rövidített megbízásról: „Ez egy olyan intézmény, amelyik több évre előre tervez, például most három évre előre vagyunk. Ennek egy kétéves periódust megadni – mondhatni – értelmetlen, s nem is gondolom, hogy ezt nekem kellene vállalni.” Hozzátette azt is, nem hiszi, hogy bölcs döntés lenne bárkit is az ötéves limit alatt kinevezni erre a posztra. E problémát egy focis példával szemléltette:
Rendkívül szakmaiatlan döntésként élném meg, és nyilván bizalmatlanságként, a probléma iránti hozzá nem értésként. Ez olyan volna, mintha egy stoplist adnának a lábra, amelyik csak 75 percig jó, miközben a meccs 90 percig tart
– fogalmazott.
Ókovács hangsúlyozta, hogy neki is évekig tartott beletanulni e munkakörbe, hiszen vannak olyan rétegei az operaházi vezetésnek, amelyek előre nem látszanak, amelyre így lehetetlen felkészülni. „Egy új vezetés, amelyik – szinte elvárható módon, ezt adja a gyakorlat – sorcserét csinál, és egy válság kellős közepén megpróbálja megérteni, mit is kapott a kezébe, ami egyébként egy állandó improvizációs és manőverezős készséget is feltételez” – tette hozzá.