Az Ernst múzeumi tárlat katalógusában így írt:
Magam is most döbbenek rá, hogy voltaképp alig tudok többet a hatvanegy éves Berekméri Zoltánról, mint az a látogató, aki ezen a gyűjteményes kiállításon ismerkedik a fényképeivel.
Fontos tudnunk, hogy Berekméri mentális betegséggel küzdött, utolsó évtizedét a pomázi elmeszociális intézetben töltötte. De ekkor sem tette le a fényképezőgépét. Munka közben kitisztult, nem ivott, kizárólag a fotózásra összpontosított, méghozzá hihetetlen odaadással.
Jelen tárlaton életnagyságú felvétel őrzi alakját, amit a PIM-ben utódja, Flesch Bálint készített, amikor Berekmérit kísérettel kiengedték a pomázi intézetből, hogy a múzeum laborjában kinagyítsa fényképeit a kiállításra.
Hátborzongató fotográfia, szavak nélkül árul el mindent Berekméri Zoltánról, amit az előbbiekben leírtam.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!