Hamar kiderült, hogy nem harcias, nem keménykezű vezető. Nehezen birkózott a félig-meddig pogány lakossággal, pedig fel kellett lépnie a soknejűség, a rabszolgatartás, a varázslás, a papok nősülése ellen. Feladta a harcot és Rómába ment, hogy a pápa engedélyével Jeruzsálembe mehessen. Végül Rómában maradt, bencés szerzetes lett 990-ben. A prágai püspökséget azonban nem töltötték be, sőt visszahívták Adalbertet, akit a pápa és a kolostor apátja hazatérésére kényszerített. Tizenkét szerzetes társával indult vissza, akikkel megalapította a brevnovi apátságot. A politikai harcokat azonban nem tudta kezelni, és 994-ben ismét Róma felé indult, de megállt Magyarországon, ő keresztelte és/vagy bérmálta meg Vajkot. 996-ban már újra a római kolostorban volt. De ismét visszaparancsolták Prágába. Időközben II. Boleszláv meggyilkolta rokonait. Kilátástalannak ítélve a hazatérést, Lengyelországba ment. Ott is kolostort alapított, majd észak felé fordult: a pogány poroszokhoz. Közöttük a térítő munkája eredménytelen volt, ezért a litvánokhoz készült, de 997-ben a poroszok megölték.
Adalbert püspök sorsa a vetés volt, az aratás öröméből nem jutott neki
Halála pillanatában biztosan kudarcnak látta az életét. Nem tudhatta, hogy a brevnovi apátság igazi szellemi-lelki középponttá lesz: sok püspököt, apátot, szerzetest ad majd Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarországnak, számos misszionáriust küld Oroszországba. (A kolostor évszázadokon keresztül a keresztény vallás és kultúra sugárzó központja volt Közép-Európa számára.) Nem tudhatta azt sem, hogy halála után három évvel István a magyarok első királya lesz, és sikeresen a kereszténység felé tereli az országát. Adalbert sorsa a vetés volt, az aratás öröméből nem jutott neki. Testét a lengyel Boleszláv Gnieznóban temettette el. Két évvel halála után Szilveszter pápa szentté avatta, s ezáltal Gniezno búcsújáró hely lett, amit 1000-ben III. Ottó császár is felkeresett. Ünnepe április 23. 1039-ben a prágaiak elkérték Szent Adalbert ereklyéit, és részben meg is kapták. Tisztelete rohamosan terjedt. Szent István az esztergomi egyházmegye patrónusává nyilvánította, és az első székesegyházat is tiszteletére szentelték, az esztergomi bazilikának a Nagyboldogasszony mellett ma is patrónusa.
Szent Adalbertet szerte a Kárpát-medencében, Lengyelországban és Csehországban, Szlovákiában is tisztelik, emlékét számos templom és intézmény ápolja. Nevét egyesület, alapítvány, kitüntetés is viseli. Voltaképp Közép-Európa szentje és egyben a régió nyugati orientációjának elindítója ő.
Szent Adalbert egyfajta „vesztes”, de élete csak látszólag sikertelen. Munkásságával megalapozta az európai integráció útját. Mára már egy olyan Európa jelképévé válhatott, amely a történelem során elszenvedett keserű kudarcokból okulva új tettekre képes.
„Kérjük Szent Adalbertnek, a Szent Kassai Vértanúknak, Szlovákia és Magyarország minden régi és új szentjének közbenjárását népeinkért és egyházainkért, hogy példájukhoz méltóan élhessünk.” – így zárult 2006-ban a szlovák és magyar püspöki karok vezetőinek közös nyilatkozata.
Borítókép: Adalbert püspök (Fotó: Facebook)
