Híres festményeket és horrortörténeteket ihletett meg a furcsa kór, melyet alvásbénulásnak vagy alvási paralízisnek neveznek. A tudósok még csak most kezdik teljesen megérteni, hogy miért ébrednek fel az emberek álmukból mozdulatlanul – és miért folytatódnak időnként a hallucinációk – írja a BBC.
Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik.
Az érintett a szemén kívül egy izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhat hozzá hallucináció (lidércnyomás) vagy testen kívüli élmény.
A jelenséget tudományosan az álom alatti alacsony vérnyomással magyarázzák, de egy másik oka lehet az, hogy az REM-alvás idejére a szervezet ideiglenesen lebénítja a vázizmokat az alvajárás és az alvabeszélés elkerülése érdekében, és ez a felriadás után is hat. A néphit szerint rossz szellemek, lidércek, boszorkányok okozzák, hogy megfélemlítsék vagy megöljék az embereket.
A hallucinációk lehetnek elemi hangok (búgás, csengés, zúgás, fütyülés, visítás, kiabálás) vagy különböző testélmények (zsibbadás, remegés, bizsergés, de akár fájdalomérzés is). Az alvásbénulásban szenvedő személy hallucinációi során retteghet állati vagy emberi hangtól (morgás, vonyítás, suttogás, motyogás) is, egészen a szavaktól a komplett képzeletbeszédekig. Előfordulhatnak látási hallucinációk is, melyek a nem túl részletestől egészen a nagyon meggyőzőig terjedhetnek.
Luke Mintz, a cikk írója úgy fogalmazott: „Tizenéves voltam, amikor először történt. A kora reggeli órákban volt, még néhány órával azelőtt, hogy ki kellett volna kelnem az ágyból, hogy elinduljak az iskolába. Felébredtem, és megpróbáltam megfordulni az ágyban, de a testem nem engedett – képtelen voltam megmozdulni, lábujjhegyig lebénultam. Bár az agyam tudatánál volt, az izmaim még mindig aludtak. A hálószobámat forrónak és korlátozónak éreztem, mintha a falak bezárnának, és pánikba estem. Végül, körülbelül tizenöt másodperc múlva a bénulás megszűnt. Később találtam egy címkét arra, ami velem történt: alvásbénulás. Ez egy meglepően gyakori éjszakai állapot, amikor az agyad egy része felébred, miközben a tested átmenetileg megbénul. A kezdeti ijesztő eset után ez gyakori jelenséggé vált, két-három éjszakánként volt egy-egy epizód. Minél többször fordult elő, annál kevésbé lett ijesztő. Végül alig volt több, mint egy kis kellemetlenség.”
Az alvásparalízis azonban sokkal komolyabb hatással lehet az elszenvedő életére, mely egyesek számára halálfélelmet keltő hallucinációkkal jár. Egy 24 éves alvásparalízisben szenvedő egyén, aki azt kérte, hogy csak a keresztneve, Victoria legyen feltüntetve, úgy emlékszik, hogy 18 éves korában történt először az eset éjszaka. „Felébredtem, és nem tudtam mozogni” - mondta. „Láttam egy alakot, aki a függönyöm mögött rejtőzött. Majd a mellkasomra ugrott. Azt hittem, egy másik dimenzióba léptem. A legijesztőbb az volt, hogy nem tudtam sikítani. Annyira élénk volt, annyira valóságos.”
Mások démonokat, szellemeket, idegeneket, fenyegető betolakodókat, sőt halott rokonokat is látnak hallucináció közben. Saját testrészeiket látják lebegni a levegőben vagy saját maguk klónozott másolatait az ágyuk mellett állni. Néhányan angyalokat látnak, és később azt hiszik, hogy vallásos élményben volt részük. A kutatók szerint ezek a hallucinációk táplálhatták a boszorkányokba vetett hitet a kora újkori Európában, és akár magyarázatot is adhatnak néhány modern állításra, miszerint idegenek elrabolták őket.
A tudósok szerint az alvásparalízis valószínűleg azóta létezik, amióta az emberek alszanak. Az irodalomtörténet számos színes leírást tartalmaz az epizódokról, Mary Shelley-t állítólag egy alvásbénulást ábrázoló festmény ihlette a Frankenstein egyik jelenetének megírására. Egészen a közelmúltig azonban kevéssé kutatták ezt a jelenséget. „Eddig figyelmen kívül hagyott jelenség volt, de az elmúlt tíz évben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott iránta” – mondja Baland Jalal, a Harvard Egyetem alváskutatója, aki 2020-ban befejezte az alvásparalízis kezelésének különböző módjait vizsgáló első klinikai kísérletét. A tudósok azt is gondolják, hogy az alvásparalízis számos szépirodalmi és művészeti alkotást ihletett, köztük John Henry Fuseli A rémálom című festményét.
Borítókép: A rémálom (The Nightmare), Henry Fuseli svájci festőművész alkotása (Forrás: Wikipédia)
