Az alvásparalízis azonban sokkal komolyabb hatással lehet az elszenvedő életére, mely egyesek számára halálfélelmet keltő hallucinációkkal jár. Egy 24 éves alvásparalízisben szenvedő egyén, aki azt kérte, hogy csak a keresztneve, Victoria legyen feltüntetve, úgy emlékszik, hogy 18 éves korában történt először az eset éjszaka. „Felébredtem, és nem tudtam mozogni” - mondta. „Láttam egy alakot, aki a függönyöm mögött rejtőzött. Majd a mellkasomra ugrott. Azt hittem, egy másik dimenzióba léptem. A legijesztőbb az volt, hogy nem tudtam sikítani. Annyira élénk volt, annyira valóságos.”
Mások démonokat, szellemeket, idegeneket, fenyegető betolakodókat, sőt halott rokonokat is látnak hallucináció közben. Saját testrészeiket látják lebegni a levegőben vagy saját maguk klónozott másolatait az ágyuk mellett állni. Néhányan angyalokat látnak, és később azt hiszik, hogy vallásos élményben volt részük. A kutatók szerint ezek a hallucinációk táplálhatták a boszorkányokba vetett hitet a kora újkori Európában, és akár magyarázatot is adhatnak néhány modern állításra, miszerint idegenek elrabolták őket.
A tudósok szerint az alvásparalízis valószínűleg azóta létezik, amióta az emberek alszanak. Az irodalomtörténet számos színes leírást tartalmaz az epizódokról, Mary Shelley-t állítólag egy alvásbénulást ábrázoló festmény ihlette a Frankenstein egyik jelenetének megírására. Egészen a közelmúltig azonban kevéssé kutatták ezt a jelenséget. „Eddig figyelmen kívül hagyott jelenség volt, de az elmúlt tíz évben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott iránta” – mondja Baland Jalal, a Harvard Egyetem alváskutatója, aki 2020-ban befejezte az alvásparalízis kezelésének különböző módjait vizsgáló első klinikai kísérletét. A tudósok azt is gondolják, hogy az alvásparalízis számos szépirodalmi és művészeti alkotást ihletett, köztük John Henry Fuseli A rémálom című festményét.
Borítókép: A rémálom (The Nightmare), Henry Fuseli svájci festőművész alkotása (Forrás: Wikipédia)
