Híres festményeket és horrortörténeteket ihletett meg a furcsa kór, melyet alvásbénulásnak vagy alvási paralízisnek neveznek. A tudósok még csak most kezdik teljesen megérteni, hogy miért ébrednek fel az emberek álmukból mozdulatlanul – és miért folytatódnak időnként a hallucinációk – írja a BBC.
Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik.
Az érintett a szemén kívül egy izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhat hozzá hallucináció (lidércnyomás) vagy testen kívüli élmény.
A jelenséget tudományosan az álom alatti alacsony vérnyomással magyarázzák, de egy másik oka lehet az, hogy az REM-alvás idejére a szervezet ideiglenesen lebénítja a vázizmokat az alvajárás és az alvabeszélés elkerülése érdekében, és ez a felriadás után is hat. A néphit szerint rossz szellemek, lidércek, boszorkányok okozzák, hogy megfélemlítsék vagy megöljék az embereket.
A hallucinációk lehetnek elemi hangok (búgás, csengés, zúgás, fütyülés, visítás, kiabálás) vagy különböző testélmények (zsibbadás, remegés, bizsergés, de akár fájdalomérzés is). Az alvásbénulásban szenvedő személy hallucinációi során retteghet állati vagy emberi hangtól (morgás, vonyítás, suttogás, motyogás) is, egészen a szavaktól a komplett képzeletbeszédekig. Előfordulhatnak látási hallucinációk is, melyek a nem túl részletestől egészen a nagyon meggyőzőig terjedhetnek.
Luke Mintz, a cikk írója úgy fogalmazott: „Tizenéves voltam, amikor először történt. A kora reggeli órákban volt, még néhány órával azelőtt, hogy ki kellett volna kelnem az ágyból, hogy elinduljak az iskolába. Felébredtem, és megpróbáltam megfordulni az ágyban, de a testem nem engedett – képtelen voltam megmozdulni, lábujjhegyig lebénultam. Bár az agyam tudatánál volt, az izmaim még mindig aludtak. A hálószobámat forrónak és korlátozónak éreztem, mintha a falak bezárnának, és pánikba estem. Végül, körülbelül tizenöt másodperc múlva a bénulás megszűnt. Később találtam egy címkét arra, ami velem történt: alvásbénulás. Ez egy meglepően gyakori éjszakai állapot, amikor az agyad egy része felébred, miközben a tested átmenetileg megbénul. A kezdeti ijesztő eset után ez gyakori jelenséggé vált, két-három éjszakánként volt egy-egy epizód. Minél többször fordult elő, annál kevésbé lett ijesztő. Végül alig volt több, mint egy kis kellemetlenség.”
