Álmainkat a jövőnk érdekében felejtjük el

Egy új tanulmány azt sugallja, hogy a rossz alvás problémákat okozhat a mentális készségekben. A kutatók azt találták, hogy az alvászavarral küzdők kevésbé tudtak koncentrálni, kevésbé jó a memóriájuk. Magyar kutatók közben az álmainkkal kapcsolatban közöltek izgalmas megfigyelést.

1451195096 Fotó: shutterstock

Az obstruktív alvási apnoé szindróma esetén – melyről a páciens sokszor nem is tud – nem alakul ki mély alvás, aminek oka a felső légutak alvás alatti ismétlődő részleges vagy teljes elzáródása. Korábban az alvási apnoéban szenvedők memóriájával és koncentrációjával kapcsolatos zavarait más egészségügyi problémával is összefüggésbe hozták: az elhízással, a magas vérnyomással vagy a 2-es típusú cukorbetegséggel. A Johns Hopkins Medicine szerint – erről a Webmd.com írt – az Egyesült Államokban 18 millió embernek lehet alvási apnoéja, a jelenség az elhízottak körében gyakoribb.

Az angliai Kings College London vizsgálatában 27 kezeletlen, obstruktív alvási apnoéban szenvedő férfi vett részt. A 35–70 év közötti férfiak egyébként egészségesek voltak. A Frontiers in Sleep című folyóiratban publikáló szerzők szerint az alvási apnoéban szenvedő férfiak a következő kognitív funkciókban mutattak szignifikáns csökkenést: kitartó figyelem, viselkedés szabályozása és döntéshozatal, vizuális memória.

Eredményeik azt sugallják, hogy a kognitív változások már a középkorú, egyébként egészséges férfiaknál is kialakulhatnak.

Magyar kutatók a mindannyiunk éjszakáiban megjelenő álmokra koncentráltak. Míg az álmok sajátos, gyakorta bizarr jellege, érzelmi színezete és vélt vagy valós jelentése évezredek óta az emberiség egyik legnagyobb talánya, az ELTE közleménye szerint az álomkutatás a pszichológia és az idegtudományok vidékén meglehetősen elhanyagolt területnek számít, sőt még az alváskutatás területén belül sem tartozik a népszerű témák közé. Ezt a hiányt pótolva az ELTE PPK Alváslaborjának kutatói, Simor Péter és Bódizs Róbert, valamint Philippe Peigneux, a Brüsszeli Szabadegyetem munkatársa. Ez a mellőzés azért érdekes, mert az agy egy átlagos éjszaka alatt körülbelül 4,8 órányi álomképet hoz létre. Az esetek többségében azonban mégsem tudjuk felidézni ezeket ébredés után.

Számos kutatás igazolta, ma már szinte evidenciának tekinthető, hogy az alvás elengedhetetlen szerepet játszik az ébrenlét során „elhasználódott” agyi funkciók működésének helyreállításában. Ezeket a folyamatokat, amelyek az alvást megelőző időszak során felhalmozódott feladatok elvégzését szolgálják, a kutatók az alvás úgynevezett reaktív homeosztatikus funkciói közé sorolják.

Ezek az alapvető élettani folyamatok – beleértve az idegrendszer és az immunrendszer stabilitását és optimális működtetését szolgáló mechanizmusokat – az alvás első pár órájában tudnak végbe menni, amikor sok időt töltünk mélyalvásban.

Ezzel szemben az úgynevezett prediktív homeosztázis, amely során a szervezet mintegy előre felkészül a várható környezeti változásra, az alvás második felében történik. Erről az alvásszakaszról, amelyet zömében REM-fázisban és sekélyes NREM-alvásban töltünk, jóval kevesebb információval rendelkezünk.

Az álmodás egyfajta átmeneti állapot alvás és ébrenlét között. Fotó: Shutterstock

A tanulmány szerzőinek felvetése szerint a hajnali alvás szerepe ezekkel a jövőre való felkészülést szolgáló, prediktív homeosztatikus folyamatokkal ragadható meg. Úgy vélik, hogy a jövőre, azaz az alvás utáni ébrenlétre való ráhangolódás az alvás másik kitüntetett funkciója.

Ebbe a folyamatba kapcsolódik be az álmodás is, amely egyfajta átmeneti állapot alvás és ébrenlét között. Mivel azonban az éjszakai álmok viszonylag lazán, a valóság korlátaitól kevéssé szabályozva bontakoznak ki, az ébredés során aktiválódó konkrét, jól körülhatárolható célok hatékonyan gátolják, és kitörlik ezeket az álomemlékeket.

Másrészt az álom felidézése megnehezítené, hogy eközben jövőbeli célokat tudjunk elképzelni, azaz az álmainkat azért is felejtjük el, hogy reggel minél könnyebben koncentrálhassunk a jövőre.

Borítókép:  Az alvás elengedhetetlen szerepet játszik az ébrenlét során „elhasználódott” agyi funkciók működésének helyreállításában (Fotó: Shutterstock)