Sejtelmes fények, árnyak és a színészek erőteljes mozgása jelezte a tengeren kitört vihar erejét a darab felütésében. A halálfélelem, az aggodalom előbb a néma mozdulatokban, majd szövegben és zenében is kifejezésre jutott. A történetet egyfajta misztikum lengi át. A díszlet minimalista és funkcionális, így a színészek előadása, a zene és a tánc kap hangsúlyos szerepet a darabban. Jánosházy György Shakespeare-fordításából kiindulva, tömörített szövegváltozat került színpadra.
A vihar egy tisztább, új világot képes teremteni
A darab Shakespeare utolsó színműve, egy költői szépségű mesejáték, amelyben az elveszett reneszánsz újrateremtésének reményét villantja fel az örök értékek újraértékelésével. A vihar ijesztő, de egy tisztább, új világot képes maga után varázsolni. A viharban minden szereplő megtisztul és önmagára talál, megtapasztalja az összetartozás érzését, és a hazatérés reményében az újrakezdést fogalmazza meg. „Életek és életterek szűnnek meg a viharban, de megismerteti velünk az újrakezdés fogalmát a semmiből és az újonnan felfedezett lehetőségekből. Kisebbségi létünk önazonosságért aggódó, kultúránk napszámosaiként álom szigetre száműzzük magunkat és elképzeljük, hogyan teremthetjük vissza az elveszett paradicsomot, ha majd hazatérünk.” – írták a darab szinopszisában. A vihar előzménye a szereplők párbeszédéből és a főszereplő, Prospero monológjából bontakozik ki. Prosperót, Milánó törvényes hercegét hataloméhes testvére elűzte a trónról, és kislányával, Mirandával együtt a tengerre vetette. A száműzöttek egy távoli szigeten értek partot. Prospero könyvei révén különleges bölcsességre tett szert, urává lett az elemeknek és a sziget szörnyeinek, köztük Calibannak, akiket később varázserejének segítségével szabadított fel. Ariel, a légi szellem hálából szintén a szolgálója lett. A darab valódi cselekménye tizenkét évvel később kezdődik. Prospero vihart támaszt a tengeren, mert megtudja, hogy áruló testvére és szövetségese, Alonso, Nápoly királya, valamint fia, Ferdinánd és Alonso öccse, Sebastian a közelben hajózik el. A viharban hajótörést szenvednek, és a szigeten érnek partot. Prospero a varázslaton keresztül próbálja az embereket megregulázni, ám Ferdinándot a mindenki által megélt szerelem csodájának varázslata repíti egy olyan útra, amelyet Mirandával teljesít be. A reneszánsz idején játszódó gyönyörűen feldolgozott történetben hangsúlyos a zene és a tánc is. A zeneszerző Kelemen László, a koreográfia Sikentáncz Szilveszter munkája. Kelemen László korábban nyilatkozta, hogy Erdélyben a reneszánsz sokkal szélesebb és mélyrehatóbb volt, mint ahogy elképzeljük. A török hódoltság miatt a nyugati világtól elvágott Erdélyben a reneszánsz jóval tovább tartott és a vonóshangszerek betörését is jelentette, melyeket az akkoriban szomszédos Lengyelországból hozták be a hozzájuk tartozó táncokkal együtt. Erdélyben ennek a zenének és táncnak nagyon sok folklorizálódott maradványa van. – A rendi társadalomban a nemesség és a szabadparasztság táncolta őket, oda is lecsorgott a reneszánsz dallam- és táncvilág. Koreográfus társammal együtt ezeket a folklorizálódott maradványokat építettük be az előadásba – mondta a zeneszerző.
