Bemutatták Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című válogatott verseskötetét

Szenvedélyes szerelmes versek, megkerülhetetlen és tragikus történelmi témák, identitás, hazaszeretet, Ettore Majorana, a titokzatos atomfizikus-alakmás, levélvers Ady Endrének, Kavafisznak, Csoóri Sándornak, Thomas Mann-nak, Tamási Áronnak, Szőcs Gézának, Kondrád Györgynek, elbeszélő költemény egy kényszerleszállásról, létösszegzés, tájversek, egzisztencialista líra, mindez változatos stílusjegyekkel és gazdag formaművészettel – Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című kötete Márton László válogatásában, a több évtizedes költői pálya sűrített lenyomata.

Mondd a verset, hogy belélegezhetővé váljék a valóság.

A vers nem a hamis képzelet, a vers az igazi. 

Meg lehet tapogatni, rugdosni, szagolni, nézni, 

hálni lehet vele.

A vers nem az esztétika vetülete egy síkidomon, 

hanem maga az esztétika, 

a mindig újraszülető forradalom.

A vers a tér, melyben az idő az anyaggal kézen fogva jár.

A vers az ősanyag, a tanúság arra, hogy vagyunk.

(A vers nélkül, látod, senkik sem vagyunk.)

A vers az anyag szívdobogása, szívdobogásunk a vers.

Ő a megismerés, az időben feldarabolt jelen, a kaland,

a szeretkezés, a lábunkra felhúzott zokni, a vers a hóesés.

A vers a felszabadításáról szól, önmagad szabadítod

fel önmagad alól, a téged minduntalan leigázó valóságból.

A vers a csend, a megismerés, az eldördülő ágyúban a golyó.

Borítókép: Böszörményi Zoltán (Fotó: Észak-Magyarország/Bujdos Tibor)