– A Szabadság, szerelem! nem más, mint egy táncszínjáték Petőfi Sándor életéről. Milyen művekből inspirálódott a produkció?
– A feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa írta a forgatókönyvet, amiben Petőfi Sándor életének legemblematikusabb és legérdekesebb pillanatait ismerhetjük meg a születésétől a haláláig. Az első részben megelevenítjük a diák- és katonaéveket, de a vándorszínészi létet is, miközben részleteket használunk fel ismert Petőfi-művekből, például A helység kalapácsából vagy a János vitézből. A második részben pedig már a forradalmi pillanatokat is eltáncoljuk, megénekeljük. Eljutunk egészen Petőfi utolsó verséig, s a darab végét egy nagy allegorikus képpé emeljük föl, a jelenetben a huszonkét táncospár és hat-nyolc fős zenekar mellett színpadra lépnek amatőr együttesek felnőtt- és gyerektáncosai, táncművészeti egyetemisták is, s ekkor több mint százan leszünk egyszerre a színen.

– Idén ünnepeljük a költő születésének kétszázadik évfordulóját. Az emlékállításon túl milyen mondanivalója lehet egy, a Petőfi-műveket feldolgozó alkotásnak?
– Évtizedek óta foglalkozom néptánc-koreográfiával, s ezáltal szerettem volna Petőfi Sándor életéhez is eltalálni, mert Petőfi költeményeit jól ismerjük, nemzeti költőnk életünk részévé vált. Méghozzá úgy vált a részünkké a költő életműve, hogy sokszor csak egy részletet, egy sort, gondolatot idézünk tőle. A Petőfi-lírák úgy épültek be a kultúránkba, mint egy-egy népdal, néha még azt sem tudjuk, hogy a strófák Petőfi tollából származnak. A nép ajkán szólalnak meg a gondolatai a Kárpát-medencében és a fordításoknak köszönhetően szerte a nagyvilágban.
Mi pedig, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a mindannyiunk által ismert géniuszhoz szerettünk volna színpadi keretek között közeledni és hozzászólni próza- és versrészletekkel, magyar népzenével és magyar néptánccal. A versek Herczegh Péter, a Nemzeti Színház fiatal színésze tolmácsolásában hangzanak el. Mindez egy csodálatos színpadi környezetben, a Tóth Kázmér által tervezett díszletekben. A zene is kulcsfontosságú, amelyet Rossa Lászlónak köszönhetünk.
– Milyen zenei anyaggal dolgozik a Szabadság, szerelem! című előadás?
– Eredeti mezőségi zenékkel dolgozunk, hiszen ott folklorizálódtak talán a legintenzívebben a Petőfi-versek, tehát megtalálhatók ezekben a mezőségi dallamokban, szövegekben. Ez pedig illeszkedik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes stílusába. Csaknem negyven éve versekre is koreografálok: számos Ady Endre-, József Attila-, Nagy László-, Vörösmarty Mihály-mondatot mozdítottam már meg. Tehát ezen nagy nemzeti érzelmű verseket eltáncoltam és az együttes művészeinek is igyekeztem átadni. Például Petőfit említve, a Nemzeti dalra készítettem korábban koreográfiát, amelyet most be is építettem a darabba. Ezek mind-mind olyan megmozdított, dramatizált, térelemekkel dúsított tánckompozíciók, amelyekben egységesül a szöveg és annak ritmustartalma, drámaisága és a mondanivalója. Petőfi forradalmi hevülettel szól az emberekhez, de a sorokat áthatja az aggódása a hazáért, a jövőért és a szerelemért. Ezen gondolatok pedig táncba öntve nemcsak, hogy aktuálisak, hanem időtállók is.