– A Szabadság, szerelem! nem más, mint egy táncszínjáték Petőfi Sándor életéről. Milyen művekből inspirálódott a produkció?
– A feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa írta a forgatókönyvet, amiben Petőfi Sándor életének legemblematikusabb és legérdekesebb pillanatait ismerhetjük meg a születésétől a haláláig. Az első részben megelevenítjük a diák- és katonaéveket, de a vándorszínészi létet is, miközben részleteket használunk fel ismert Petőfi-művekből, például A helység kalapácsából vagy a János vitézből. A második részben pedig már a forradalmi pillanatokat is eltáncoljuk, megénekeljük. Eljutunk egészen Petőfi utolsó verséig, s a darab végét egy nagy allegorikus képpé emeljük föl, a jelenetben a huszonkét táncospár és hat-nyolc fős zenekar mellett színpadra lépnek amatőr együttesek felnőtt- és gyerektáncosai, táncművészeti egyetemisták is, s ekkor több mint százan leszünk egyszerre a színen.
– Idén ünnepeljük a költő születésének kétszázadik évfordulóját. Az emlékállításon túl milyen mondanivalója lehet egy, a Petőfi-műveket feldolgozó alkotásnak?
– Évtizedek óta foglalkozom néptánc-koreográfiával, s ezáltal szerettem volna Petőfi Sándor életéhez is eltalálni, mert Petőfi költeményeit jól ismerjük, nemzeti költőnk életünk részévé vált. Méghozzá úgy vált a részünkké a költő életműve, hogy sokszor csak egy részletet, egy sort, gondolatot idézünk tőle. A Petőfi-lírák úgy épültek be a kultúránkba, mint egy-egy népdal, néha még azt sem tudjuk, hogy a strófák Petőfi tollából származnak. A nép ajkán szólalnak meg a gondolatai a Kárpát-medencében és a fordításoknak köszönhetően szerte a nagyvilágban.
Mi pedig, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a mindannyiunk által ismert géniuszhoz szerettünk volna színpadi keretek között közeledni és hozzászólni próza- és versrészletekkel, magyar népzenével és magyar néptánccal. A versek Herczegh Péter, a Nemzeti Színház fiatal színésze tolmácsolásában hangzanak el. Mindez egy csodálatos színpadi környezetben, a Tóth Kázmér által tervezett díszletekben. A zene is kulcsfontosságú, amelyet Rossa Lászlónak köszönhetünk.
– Milyen zenei anyaggal dolgozik a Szabadság, szerelem! című előadás?
– Eredeti mezőségi zenékkel dolgozunk, hiszen ott folklorizálódtak talán a legintenzívebben a Petőfi-versek, tehát megtalálhatók ezekben a mezőségi dallamokban, szövegekben. Ez pedig illeszkedik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes stílusába. Csaknem negyven éve versekre is koreografálok: számos Ady Endre-, József Attila-, Nagy László-, Vörösmarty Mihály-mondatot mozdítottam már meg. Tehát ezen nagy nemzeti érzelmű verseket eltáncoltam és az együttes művészeinek is igyekeztem átadni. Például Petőfit említve, a Nemzeti dalra készítettem korábban koreográfiát, amelyet most be is építettem a darabba. Ezek mind-mind olyan megmozdított, dramatizált, térelemekkel dúsított tánckompozíciók, amelyekben egységesül a szöveg és annak ritmustartalma, drámaisága és a mondanivalója. Petőfi forradalmi hevülettel szól az emberekhez, de a sorokat áthatja az aggódása a hazáért, a jövőért és a szerelemért. Ezen gondolatok pedig táncba öntve nemcsak, hogy aktuálisak, hanem időtállók is.
– Lesz olyan jelenet, ahol gyerekekkel népesül be a Margitszigeti Színház színpada. Miként kapcsolódnak be a Petőfi életéről szóló darabba?
– Az egyik ilyen jelenet Az anyám tyúkja című vers köré szerveződik. Ekkor gyerekek szaladnak be a színpadra és előre elkészített kis tárgyakkal – tyúkocskákkal, kutyákkal és libákkal – a kezükben szavalják el a verset. De gyerekek tűnnek fel a János vitéz színen is, hiszen ők lesznek a kis huszárok. Velük cserélnek majd a nagy huszárok, a felnőtt táncművészek. Itt a kicsinyítés-nagyítás módszerével dolgoztunk, ami a történetek jelentéstartalmával is rezonál, illetve izgalmas színpadképet hoz létre.
– A forradalom és szabadságharc bukásának mozzanatait is megelevenítik a színpadon?
– Nem lehet kihagyni az elvesztett forradalmat. Petőfi igencsak rövid élete tragikus mozzanatokkal tarkított, különösen a halála. Sokat gondolkodtunk, hogyan kellene a géniuszhoz méltó emelkedettséggel befejezni a csaknem kétórás darabot, amit elsősorban a koreográfiában szerettük volna megragadni.
– A táncszínjáték különleges, nem megszokott manírok mentén közeledik Petőfi Sándor életéhez. Több mint száz táncos fog színpadra lépni a nemzeti összetartozás napján. Mi lesz a premier után a darab sorsa?
– Jó viszonyt ápolunk Bán Teodórával, a Margitszigeti Színház igazgatónőjével, aki szintén fontosnak tartotta, hogy a legnagyobb fővárosi szabadtéri színpadon mutassa be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a legújabb darabját.
Június 4-e, a nemzeti összetartozás napja egyben a Szabadság, szerelem! című előadás premierjének napja is, amely egy tudatos választás, mert Petőfi szellemisége jól illeszkedik a nemzeti tragédiánk emléknapjához.
A táncszínjátékot ezt követően szeretnénk még többször is játszani. Erre bizonyára kapunk is lehetőséget, hiszen a táncegyüttes szeptembertől az évad együttese lesz a Müpában. Éppen ezért novemberben a darab rövidített változatát tervezzük bemutatni iskolásoknak, hogy nekik is közelebb hozzuk Petőfi személyiségét és műveit.
Borítókép: Jelenetfotó a Szabadság, szerelem! című táncszínjátékból (Fotó: Éder Éva)
