Jack Nicholson filmjeit bemutató mini toplistánkon ezen a héten a negyedik helyet szerzett mozival érkezünk. A múlt héten a Kínai negyed (Chinatown, 1974) című filmmel nyitottuk meg a Nicholson-sorozatot, most pedig ismét egy igazi klasszikus dráma kerül terítékre, a Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest) című zseniális mozi. Ez a film hozta meg Jack Nicholson számára az első Oscar-szobrot és tulajdonképpen az igazi ismertséget is. A lázadó, vagány, de kissé deviáns Patrick McMurphy szerepében Nicholson szinte lubickolt, nem véletlenül nyerte el a legjobb színésznek járó díjat.
4. Száll a kakukk fészkére (1975)
A filmet Milos Forman rendezte, aki a nagy hatású cseh újhullám rendezői közé tartozott, olyan filmeket készített hazájában, mint a Fekete Péter (Cerny Petr, 1964), Egy szöszi szerelme (Lásky jedné plavovlásky, 1965) vagy éppen a Tűz van, babám! (Horí, má panenko, 1967). Majd 1968-ban a Varsói Szerződés csehszlovákiai invázióját követően az Egyesült Államokba emigrált és ott is zseniális filmeket készített, úgymint a Hair (1979), a Ragtime (1981), Amadeus (1984), Valmont (1989), Larry Flynt, a provokátor (The People vs. Larry Flynt, 1996) és az Ember a Holdon (Man on the Moon, 1999).
A mozi Ken Kesey azonos című regényének adaptációja, bár annyiban mindenképpen eltér a két alkotás egymástól, hogy a regényben Bromden indián „főnök” nézőpontjából van elmesélve a cselekmény, a filmben azonban másképpen ábrázolják a történetet. Kirk Douglas tulajdonában voltak a filmjogok hosszú évek óta, de mire elkezdődhetett a forgatás, Kirk a kora miatt már nem érezte úgy, hogy el tudná játszani hitelesen Patrick McMurphy szerepét. De a film producere fia, Michael Douglas lett, ami nagyszerű húzásnak bizonyult, hiszen Michael megkapta érte az első Oscar-díját is.
A film készítői, bármilyen furcsa is ezt kimondani, nagyon alacsony költségvetésből dolgoztak. Ezért olyan, akkor még nem ismert színészeknek adtak lehetőséget, akik később világhírűvé váltak, köztük Danny Devito, Christopher Lloyd és természetesen a már ismert, de mindenképpen a pályája elején járó Jack Nicholson.
A történet tulajdonképpen egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová átszállítják a fogva tartott nagy pofájú, deviáns, összeférhetetlen, öntörvényű Patrick McMurphyt, hogy megállapítsák, szimuláns-e vagy tényleg beteg. Ebben az intézetben igazi diktatúra van érvényben, amelyért egy személyben Mildred Ratched főnővér (Louise Fletcher) a felelős. Diktatórikus, szinte szadista módszerekkel tart rendet a különböző mentális sérüléssel bajlódó ápoltak között. A szabadságszerető, vagány McMurphynek ezek a gonosz, elnyomó, autoriter módszerek nagyon nem tetszenek, ezért rendre összetűzésbe kerül a főnővérrel. Mivel azonban rendkívül szuggesztív személyiség, ezért nagyon hamar az ápoltak hangadójává, vezérévé válik.
Azt, ha valaki ennyire kilóg a sorból, soha nem szokta egyik diktatúra sem díjazni, így Patrick McMurphy sorsa voltaképpen meg van írva: először a főnővér vezetésével gyakorlatilag kimossák az agyát, és vegetáló élőhalottat csinálnak belőle, aki már nem lázad, nem harcol többé semmiért. Majd a filmtörténet egyik legzseniálisabb befejezésében a halála tulajdonképpen megváltást, feloldozást hoz. Mi, nézők pedig egy kicsit ezzel a befejezéssel megnyugszunk, mert valljuk be, megszeretjük a vagány Patrick McMurphy karakterét és nagyon meggyűlöljük a gonosz Ratched főnővért.
De ne feledkezzünk meg az ápoltak között feltűnő és remek alakítást nyújtó, már említett Danny Devitóról és Christopher Lloydról sem, akik káprázatos játékkal járultak a film páratlan sikeréhez. Hiszen Forman klasszikusa Oscar-történelmet írt: az Ez történt egy éjszaka (It Happened One Night, 1934) után, A száll a kakukk fészkére volt a második film, amely elnyerte az öt legfontosabb kategória díját (legjobb film, rendezés, színész, színésznő és forgatókönyvíró). Ezt a páratlan bravúrt ezt követően csak az 1991-es A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs) című alkotás tudta elérni.
Filmkép 
