Az öt legjobb Jack Nicholson-film – Száll a kakukk fészkére + videó

Egy klasszikus, ami arany betűkkel került a filmtörténet képzeletbeli nagykönyvébe.

Forrás: Intercom

Jack Nicholson filmjeit bemutató mini toplistánkon ezen a héten a negyedik helyet szerzett mozival érkezünk. A múlt héten a Kínai negyed (Chinatown, 1974) című filmmel nyitottuk meg a Nicholson-sorozatot, most pedig ismét egy igazi klasszikus dráma kerül terítékre, a Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest) című zseniális mozi. Ez a film hozta meg Jack Nicholson számára az első Oscar-szobrot és tulajdonképpen az igazi ismertséget is. A lázadó, vagány, de kissé deviáns Patrick McMurphy szerepében Nicholson szinte lubickolt, nem véletlenül nyerte el a legjobb színésznek járó díjat.

4. Száll a kakukk fészkére (1975)

A filmet Milos Forman rendezte, aki a nagy hatású cseh újhullám rendezői közé tartozott, olyan filmeket készített hazájában, mint a Fekete Péter (Cerny Petr, 1964), Egy szöszi szerelme (Lásky jedné plavovlásky, 1965) vagy éppen a Tűz van, babám! (Horí, má panenko, 1967). Majd 1968-ban a Varsói Szerződés csehszlovákiai invázióját követően az Egyesült Államokba emigrált és ott is zseniális filmeket készített, úgymint a Hair (1979), a Ragtime (1981), Amadeus (1984), Valmont (1989), Larry Flynt, a provokátor (The People vs. Larry Flynt, 1996) és az Ember a Holdon (Man on the Moon, 1999). 

A mozi Ken Kesey azonos című regényének adaptációja, bár annyiban mindenképpen eltér a két alkotás egymástól, hogy a regényben Bromden indián „főnök” nézőpontjából van elmesélve a cselekmény, a filmben azonban másképpen ábrázolják a történetet. Kirk Douglas tulajdonában voltak a filmjogok hosszú évek óta, de mire elkezdődhetett a forgatás, Kirk a kora miatt már nem érezte úgy, hogy el tudná játszani hitelesen Patrick McMurphy szerepét. De a film producere fia, Michael Douglas lett, ami nagyszerű húzásnak bizonyult, hiszen Michael megkapta érte az első Oscar-díját is. 

A száll a kakukk fészkére című film egyik plakátja – Fotó: InterCom

A film készítői, bármilyen furcsa is ezt kimondani, nagyon alacsony költségvetésből dolgoztak. Ezért olyan, akkor még nem ismert színészeknek adtak lehetőséget, akik később világhírűvé váltak, köztük Danny Devito, Christopher Lloyd és természetesen a már ismert, de mindenképpen a pályája elején járó Jack Nicholson. 

A történet tulajdonképpen egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová átszállítják a fogva tartott nagy pofájú, deviáns, összeférhetetlen, öntörvényű Patrick McMurphyt, hogy megállapítsák, szimuláns-e vagy tényleg beteg. Ebben az intézetben igazi diktatúra van érvényben, amelyért egy személyben Mildred Ratched főnővér (Louise Fletcher) a felelős. Diktatórikus, szinte szadista módszerekkel tart rendet a különböző mentális sérüléssel bajlódó ápoltak között. A szabadságszerető, vagány  McMurphynek ezek a gonosz, elnyomó, autoriter módszerek nagyon nem tetszenek, ezért rendre összetűzésbe kerül a főnővérrel. Mivel azonban rendkívül szuggesztív személyiség, ezért nagyon hamar az ápoltak hangadójává, vezérévé válik. 

Azt, ha valaki ennyire kilóg a sorból, soha nem szokta egyik diktatúra sem díjazni, így Patrick McMurphy sorsa voltaképpen meg van írva: először a főnővér vezetésével gyakorlatilag kimossák az agyát, és vegetáló élőhalottat csinálnak belőle, aki már nem lázad, nem harcol többé semmiért. Majd a filmtörténet egyik legzseniálisabb befejezésében a halála tulajdonképpen megváltást, feloldozást hoz. Mi, nézők pedig egy kicsit ezzel a befejezéssel megnyugszunk, mert valljuk be, megszeretjük a vagány Patrick McMurphy karakterét és nagyon meggyűlöljük a gonosz Ratched főnővért.

De ne feledkezzünk meg az ápoltak között feltűnő és remek alakítást nyújtó, már említett Danny Devitóról és Christopher Lloydról sem, akik káprázatos játékkal járultak a film páratlan sikeréhez. Hiszen Forman klasszikusa Oscar-történelmet írt: az Ez történt egy éjszaka (It Happened One Night, 1934) után, A száll a kakukk fészkére volt a második film, amely elnyerte az öt legfontosabb kategória díját (legjobb film, rendezés, színész, színésznő és forgatókönyvíró). Ezt a páratlan bravúrt ezt követően csak az 1991-es A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs) című alkotás tudta elérni. 

Milos Forman nagyon kedvelte a forradalmár karaktereket a filmjeiben, olyanokat, akik az igazukért képesek megharcolni, még akkor is, ha reménytelen a helyzetük. Ilyen karakter volt  Berger a Hairben, Amadeus, Larry Flynt és ilyen Patrick McMurphy is. Talán azért, mert Forman a szocialista világból érkezett Amerikába, könyörtelen őszinteséggel, tűpontosan mutatott rá az amerikai társadalmi problémákra a filmjeiben. A Száll a kakukk fészkére című film rendkívül érzékletesen mutatja be a kiszolgáltatott, sérült emberek fölött diktatórikusan uralkodó szociális rendszert. Ha megengednek egy kis kitérőt, bár nem szeretnék nagyon eltérni a témától, de talán érdemes a ’70-es években született és nagy vihart kavart Hajnóczy Péter-szociográfiát, az Elkülönítőt elolvasni, ahol szintén a mentális betegek kiszolgáltatott helyzete van bemutatva könyörtelen őszinteséggel. 

A filmet Magyarországon 1977-ben mutatták be. Két szinkron is készült hozzá, az egyikben Jack Nicholson Újréti László hangján szólal meg, a másikban pedig Kaszás Attila kölcsönzi a hangját Patrick McMurphy karakterének. 

Néhány érdekesség a filmről: Milos Forman több jelenetet is titokban forgatott. Miközben a színészek részt vettek az elmegyógyintézet napi rutinjában, Forman feltűnés nélkül elkezdett forgatni. Számos vágókép származik ezekből a felvételekből, a filmben látható főorvos, Dr. John Spivey tényleg orvos volt, a forgatás helyszínéül szolgáló elmegyógyintézet egyik főorvosa, Dr. Dean Brooks kapta a szerepet. A film végén Patrick McMurphy halála szimbolikus, mert a halálával az az érzése az embernek, hogy mégsem a rossz diadalmaskodott, és Bromden indián „főnök”(Will Sampson) szökésével pedig a szabadság eszménye győzedelmeskedett. Ha valami, akkor ez a film tényleg kötelező darab, minden filmrajongónak látnia kell.

Idővonal: A Száll a kakukk fészkére című filmet 1975-ben mutatták be, amikor a Ferihegyi repülőtéren lezuhant a Malév egyik Iljusin Il–18-as gépe. A fedélzeten tartózkodó kilencfős személyzet életét vesztette; palesztin terroristák sikertelen merényletet kíséreltek meg az izraeli légitársaság éppen elinduló gépe ellen Párizs Orly-Sud repülőterén, majd túszokat ejtve elbarikádozták magukat az épületben; súlyos, a Richter-skála szerint 7,3-es erősségű földrengés pusztított Kína északkeleti körzetében, Liaoning tartományban; Margaret Thatcher lett a brit Konzervatív Párt elnöke; meggyilkolták Fejszál királyt, Szaúd-Arábia uralkodóját. Utódául öccsét, Khalid ibn Abdul-Azizt kiáltották ki; a csehszlovák légitársaság Prága–Teherán járata – máig tisztázatlan körülmények között – Damaszkusz mellett felrobbant. A szerencsétlenség következtében vesztette életét Vujicsics Tihamér zeneszerző; Owen Quinn 24 éves New York-i lakos ejtőernyővel leugrott a World Trade Center egyik tornyáról. Landoláskor alaposan megütötte magát, majd birtokháborításért letartóztatták; Paul Allen és Bill Gates megalapította a Microsoftot. (Forrás: Wikipédia)

A következő héten már a bronzérmes mozival folytjuk izgalmas időutazásunkat.

Borítókép: Patrick McMurphy (Jack Nicholson) nem  bírta ki a rácsok mögött (Fotó:Intercom)