A Netflixen a napokban bemutatott Black Mirror (Fekete tükör) sorozat hatodik évada jobb lett, mint az ötödik, de sok köze már nincs a sorozat eredeti koncepciójához, és nem is durran akkorát.
A 2011-ben indult Black Mirror attól lett siker a közönség és a kritikusok körében, mert olyan, nagyon is közeli és kézzelfogható jövőt vázolt fel, ahol a technológiai fejlődésének köszönhetően az emberi természet ismét a legrosszabbat hozhatja ki magából.
A hatodik évadban mindössze két rész ilyen: a Joan szörnyű című, amelynek főszereplője egy jobb sorsra érdemes, szerencsétlenkedő céges középvezető, aki életének minden előző napját új részként adja a sorozatbeli Netflix, a Streamberry. Joan ez alapján tényleg szörnyű, hiszen kiderül minden hazugsága, gyengesége. A nő nem tehet semmit, hiszen az alkalmazás letöltésével elfogadta a felhasználási feltételeket, legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy a streamingszolgáltató sorozatában Salma Hayek játssza őt.
A másik ilyen epizód pedig a Túl a tengeren, az évad legjobb darabja, bár sajnos messze nem olyan erős, mint a Fehér karácsony, a Fehér medve vagy a Fekete múzeum. A Breaking Badből ismert Aaron Paul egy űrhajóst alakít, aki társával hatéves küldetésen vesz részt egy alternatív 1969-ben. Az űrhajósok kikapcsolódásként időnként visszatérhetnek a földi létbe, családjuk körébe, amikor egy replikáns robot testébe bújhatnak, amelybe a tudatukat áttöltik. Két éven át minden remekül megy, ám az egyik kimenő idején betörnek az egyik űrhajóshoz, és lemészárolják a családját. A küldetés azonban folytatódik, az űrhajó irányításához mindketten kellenek, happy endben ne is reménykedjünk.
Az évad többi része viszont mintha a Mesék a kriptából vagy Meghökkentő mesék vendégepizódja lenne, a szokásosnál több vérrel.
Az epizódok szórakoztatóak – bár egy-két poén vagy történetszál korábbról vagy máshonnan, például Stephen King Holtsávjából ismerős lehet –, a csavarok viszonylag váratlanok, több a humor, kevesebb a nyomasztó érzés és sötétség, mint a korábbi részekben. A Netflixet dicséret illeti, amiért hajlandó a ritkaságnak számító önkritikára, és kivételesen nem akarja mindenáron érzékenyíteni a nézőt. A vészjóslóan közeli, félelmetes és nagyon is valószínű jövő rémképe, az emiatti szorongó hangulat szinte teljesen hiányzik. Van helyettük viszont véres talizmán, hetvenes évekbeli harlemi strici alakjában megjelenő, vicceskedő démon és vérfarkas.
Pedig a fekete görbe tükör lényege éppen az lenne, hogy megmutassa: a szörny nem az erdőben és nem az ágy alatt lakik, hanem bennünk van, mi magunk tükröződünk vissza a telefonunk kikapcsolt és megrepedt kijelzőjén.
Borítókép: Black Mirror 6. évad (Forrás: Netflix.com)
