Már messziről kiemelkedik a tájból a Pannonhalmi Bencés Főapátság épületegyüttese, amely a Bakony és a Kisalföld találkozásánál, a Szent Márton-hegyen épült fel. A 996-ban alapított és azóta is folyamatosan működő monostorhoz közeledve egyre inkább érezzük: szent helyen járunk, amely augusztus 25. és 27. között megtelt különleges programokkal és látogatókkal. Ugyanis a XIX. Arcus Temporum művészeti fesztiválon koncertek, beszélgetések, kiállítások, sőt orgonatúra is várta a látogatókat az elcsendesedés, imádkozás mellett.
A péntek délutáni rekkenő hőségben a főapátság hűs terei jelentik az enyhülést, megnyugvást. Az Orgonatúra 2.0 programon az újjászületett orgonákat ismerjük meg Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a fesztivál igazgatója és Kiss Zsolt orgonaművész, zenetanár vezetésével.
Az apátság hét orgonája közül három XX. és XXI. századi, négy barokk kori.
Az orgonatúra első állomásán a Szent Márton-bazilika történetéről mesél Dejcsics Konrád, majd felidézi Ferenc pápa szavait, aki azt mondta Pannonhalmáról, amikor Budapesten járt, hogy az imádság helye és a testvériség hídja. A szerzetes szerint örvendetes, hogy Isten szándékának megfelelően megmaradt az imádságos közösség az apátságban. A rövid ismertetőt Kiss Zsolt játéka követi, aki két Bach-művet ad elő a Szigeti Kilián atya tervei alapján épült, negyvenegy regisztert megszólaltató orgonán, amely 1985-re készült el. Ez az orgona azért különleges, mert a Bach idejében épült orgonák hangzásvilágát igyekszik visszaadni. A XIX. századi, klasszicista főkönyvtárba átérve először a díszkötéses könyveket csodálhatjuk meg a padlótól a plafonig; a négyszázezres gyűjteményben számos könyvritkaságot őriznek. A tér egyik felében pedig egy barokk kori orgonára figyelünk fel, amely 1740 és 1760 között épült, s amelyen valószínűleg állva játszottak. Az erdélyi orgonaépítő, Bors László műhelyében restaurált hangszer különleges megjelenésű képzőművészeti alkotás is, amelyen gyönyörű dallamok csendülnek fel. Az orgonatúra utolsó állomásán a Boldogasszony-kápolnába gyalogolunk, amely a bencések temetkezési helye. A barokk korban épült kápolnában egy 1700-as évekből származó orgona és három barokk oltár található. A rekonstruált orgonán hat regiszter szólal meg, így egészen különböző hangszíneket hallunk a kiváló akusztikájú térben.
Az Arcus Temporum fesztivál idén Arvo Part és Joseph Haydn műveire fókuszált
A főapátság idei kulturális évadának a témája a zarándoklat, és az Arcus Temporum művészeti fesztivál is e tematika köré épül. A művészeti vezetők, Győri Noémi és Madaras Gergely fuvolaművész házaspár Halmos Ábel és Ontko Henrik szerzetesekkel együtt beszélgetésen osztják meg zarándok tapasztalataikat.
Halmos Ábel szerint a zarándoklat egyfajta kivonulás is, amely során még inkább megismerjük önmagunkat, miközben közelebb kerülünk Istenhez.
Madaras Gergely zarándoklatának a célja maga az úton levés volt, míg Ontko Henriknek az úton levés nem ért véget a zarándoklat befejezésével, folytatódik a hétköznapokban is.
Az esti nyitókoncertre megtelik a Szent Márton-bazilika, egy kortárs és egy klasszikus zeneszerző „párbeszéde” zajlik. Arvo Part és Joseph Haydn művei felváltva csendülnek fel a páratlan atmoszférájú térben.
A koncertet Győri Noémi és Madaras Gergely fuvoladuója nyitja, majd amikor felcsendül a tíz nemzet énekeseiből összeálló Cythera Európai Kamarakórus, a bazilika megtelik a hangjukkal.
Az And I Heard a Voice című darab a Jelenések könyvének részletén alapul, így tökéletesen illeszkedik a szakrális térbe. A hangverseny második részében a Magyarországon először fellépő cseh Talich Quartet előadása ejti rabul a közönséget. A koncert lezárásaként pedig Part Salve Regina című szerzeménye hangzik el, amely a közös éneklés örömét hirdeti.
Arvo Part zenéje nagyon személyes, letisztult, egyszerű, aminek épp az a nehézsége, hogy leheletfinoman kell játszani
– mondja a nyitókoncert után Győri Noémi, majd hozzáteszi, hogy fizikálisan is nagy kihívást jelentenek Part művei. Mindezt a szombat délelőtti koncerten is megtapasztaljuk a Boldogasszony-kápolnában, ahol Győri Noémi és Madaras Gergely tökéletes előadása a napfelkelte hangulatát hozza el, de Rohmann Ditta csellóművész és Fejérvári Zoltán zongoraművész játékára is felfigyelünk.
A zarándoklattematika a kortárs képzőművészeket is megihlette: Tompai Noémi Fényszövet című tárlata fotográfiákon, installációkon keresztül mutatja be a Szent Jakab zarándokutat, aki úgy gondolja, az út monotonitása és egyben változatossága adta neki a legtöbbet, s a zarándoklat arra tanította, hogy meglássa, megtalálja mindenre a megoldást.
A Zarándoklat című tárlat pedig három hívószó, a sátor, a labirintus és a szuvenír köré szerveződik. A kiállításon olyan új műveket látunk, amelyek az emlékezés segítségével a virtuális világok és a valóság között keresnek mások által is bejárható utakat.
Az egyház zarándoklásai című beszélgetésen Várszegi Asztrik korábbi főapát kifejti, hogy a kétezer éves egyház nem tud kommunikálni az emberekkel, ezzel komolyan szembe kell nézni. Ám ha nyitottsággal, elfogadással és nagy szeretettel fordul az egyház az emberek felé, akkor mindezt jobbá lehet tenni, s akkor valósulhat meg a Ferenc pápa által megfogalmazott „szinodális” gondolkodás.
