Bozsik Yvette: Az operettnek rend a lelke

Több évtized után páratlan dolog történt a magyar zenés színházi szcénában: a Budapesti Operettszínház vezetősége új operettet rendelt kortárs szerzőktől. A Somossy Károly életét bemutató darab Az Orfeum mágusa címet kapta, s rendezője és egyben koreográfusa nem más, mint Bozsik Yvette Kossuth-díjas táncművész, koreográfus és rendező, akit már igen jól ismer az Operettszínház társulata és közönsége is. Bozsik Yvette egyebek között a rendezői koncepciójáról és az operett létjogosultságáról beszélt.

Fotó: Horváth Judit

– Több évtized után a jubileumi évadra új operettet (Az Orfeum mágusa) rendelt a Budapesti Operettszínház vezetősége. A darab Somossy Károly életét és munkásságát dolgozza fel. Somossyt az „élet császárának” is nevezték, aki orfeumot építtetett, s lényegében itt kezdődött el a mai Operettszínház története. Mit tudhatunk a rendezői koncepcióról? 
– A rendezői koncepció a mágia köré épül. Már maga a cím is elárulja ezt, hiszen az orfeum mágusáról van szó. Sokszor mondják, hogy egy jó címben ott van a megfejtés az egész előadásra vonatkozóan, s én ezt egy nagyon jó címnek tartom. És maga a darab is hihetetlen izgalmas. Sokszínű. Számos olyan motívum, téma van benne, amely ebből az egész szórakoztatóiparból kiemeli ezt az embert, Somossyt, aki igen nagy árat fizetett mindezért, hiszen végül nincstelenül halt meg egy kis szobában, amelynek az ablaka épp az Operettszínházra nézett. 

Ott van benne a tanítás, miszerint a pénz, a siker csak illúzió, valójában egyik sem ér semmit. 

És ebben a darabban, amit Orbán János Dénes írt, nagyon sok dramaturgiai fordulat, konfliktus és rengeteg humor van. Például ahogy megmutatja a főhős ellenlábasait, akik tönkretették őt, kivásárolták alóla az orfeumot, teszem azt, az egyik színházkritikus. És ezek mind valóban létező emberek voltak Somossy korában. Carola Cecília is, aki a legnagyobb sztár volt, s árva gyerekeknek nagyon nagy összegeket adományozott. Sok izgalmas karakter van a darabban. És ott van a mágia, a varázslat. 

Meg fogom mutatni a fekete mágia kellékeit is, hogyan lehet vele elérni a sikert, az illúziókeltést, a szórakoztatást, de a végén megmutatom a fehér mágiát, ami azt jelenti, hogy mindezt el tudja engedni a főhős, s már mások megsegítésére használja fel a tudását, nem a saját érdekeire. 

Szerintem ez egy fejlődéstörténet, amelyben azután a sok kaland után Somossy végül a feleségét választja. Ez az asszony nekem egyébként úgy jön le, hogy az a tanító, az a mágusnő, aki mindig ott áll egy férfi mögött. Néha nem olyan látványosan, de mégis ő az, aki összetartja a családot, nélküle a férfi nem tudna létezni vagy nem tudna mágus lenni.

– Miből inspirálódik a koreográfia?

– A zene szintén eredeti mű, amely Pejtsik Péter zeneszerzőnek, az After Crying alapítótagjának a szerzeménye. Nagyon különböző stílusú zenék, amikben szintén sok szenvedély és humor van.

Óriási munka, s valójában minden most íródik, s még változik, tehát a számok hosszai is változnak, úgyhogy nagyon nagy alázattal és türelemmel kell ezt a produkciót megalkotni. 

Szerintem mindenkinek fontos, hogy részt vehet egy ilyen történelmi pillanatban, amikor hosszú idő után újra magyar operett születik. Talán még azt is érdemes megemlíteni, hogy ez a történet a Csárdáskirálynő előtörténete. A fiatal Kálmán Imre is meg fog tehát jelenni, mégpedig Boros Misi személyében, aki a virtuózok felfedezettje, s egy csodálatos fiatal zongoraművész.

– Ön szerint, mi a funkciója az operett műfajának a XXI. században?

– Egyrészt az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az életnél és a jelen pillanatnál nincsen fontosabb. Ez a szövegekben is ott van, például „Mulass, mert egyszer élünk”. Minden elmúlik. Legyél jelen az életedben, légy itt! 

Az operettben az is nagyon jó, hogy bár vannak benne konfliktusok, a végén minden a helyére kerül. Tehát rend van benne. Az operettnek rend a lelke. 

És nagyon komoly tradíciója van, emiatt varázslatosan, szó szerint varázslatos látványvilággal lehet megjeleníteni. Ferenczfy-Kovács Attila a díszlettervező, akivel ez az első közös munkánk, de nagyon régi barátság köt össze minket. S ő egy fantasztikus építész, a Terror Házát is ő építette, és Szabó István filmjeihez tervezte a díszleteket. Továbbá ott vannak Berzsenyi Krisztának a csodálatos jelmezei. Mindkettejüket nagy művésznek tartom, és nagyon jó velük dolgozni. 

A Bozsik Yvette Társulat táncosai is táncolnak benne, köztük a két állandó koreográfus-munkatársam, Gombai Szabolcs és Krizsán Dániel. 

Ez egy igazi összmunka mindenki részéről, hiszen most születik, a jelen pillanatban teremtjük meg ezt a művet, amelynek november 17-én lesz a bemutatója. A főszerepet hármas szereposztásban a mágust Dolhai Attila, Homonnay Zsolt és Nagy Lóránt alakítja.

– Mit mondana azoknak, akik lesajnálják és egy letűnt kor műfajaként gondolnak az operettre?

– Jöjjenek el, nézzenek meg egy előadást, mert e mostani igazgatás alatt csodálatos művek születtek. Én a pályámat az Operettszínházban kezdtem, s mindig magával ragadott az operettek zenéje. 

Ezek gyógyító zenék, magas a rezgésük. 

Operai színvonalú hang szükséges elénekelni a dalokat Az Orfeum mágusában is. És mindig csodálatos operettszínészeink voltak, hiszen az operett egy magyar unikum, s büszkék lehetünk rá, hogy ilyen csodálatos színházi műfajunk van.

Borítókép: Bozsik Yvette (Fotó: Horváth Judit)