– Élni sötétben is lehet, alkotni csak világosságban – idézte Novák Katalin köztársasági elnök Reigl Juditot. Mikor tíz évvel ezelőtt a művészt meglátogatták az otthonában, egy végtelenül szerény, de erős és meg nem alkuvó embert ismertek meg. Az államfő kiemelte: a kiállítás egy olyan alkotó előtt hajt fejet, aki a szabadságot mindennél többre tartotta, és nem állt be a sorba. Szabadsága érdekében elhagyta az országot, de az ezután alkotott első képeit éppen a megtapasztalt elnyomás ihlette.
A női festők jelentős hírnöke volt Franciaországban és Magyarországon is, bár magát nem tartotta női festőnek, csak egy festőnek, aki történetesen nő. Reigl Judit nem akart világhírű lenni, mégis az lett
– tette hozzá a megnyitón Novák Katalin.
És valóban, művei ma a legjelentősebb magán- és közgyűjteményekben szerepelnek,
olyan helyszíneken, mint például a New Yorki-i Metropolitan Múzeum (MET), a Modern Művészetek Múzeuma (MoMA), a Guggenheim Múzeum, a párizsi Pompidou Központ és a londoni Tate Modern. A Műcsarnok most megnyílt tárlatán külföldi gyűjteményekből kölcsönzött alkotások mellett eddig lappangó, Magyarországon még sohasem szerepelt festmények is láthatók.
Az öt teremből álló kiállítás egy még 1944-ben készült önarcképpel indul és a művész azon képeit vonultatja fel, amelyek az ötvenes években készültek, közvetlenül Párizsba érkezése után.
Ezekkel az alapvetően a gesztusfestés technikáját alkalmazó festményekkel tette le névjegyét Reigl Judit Párizsban, ezt követően pedig számos kiállításon szerepeltek munkái.
A második teremben kapott helyet a festészet síkjaival játszó Guano-sorozat, aminek alapját azok a vásznak adják, amiket a művész eredetileg arra használt, hogy megvédje műterme padlózatát.
A harmadik teremben leghosszabb alkotói időszakának, a Folyamatnak képei láthatók. Ezeket a műveket zenehallgatás közben, szintén gesztusfestéssel készítette, sokat kísérletezve a festékekkel és a keverhető anyagokkal, mint például az alumínium- és rézpor.
A tárlat utolsó termében kaptak helyet Reigl Judit mellett a Második párizsi iskola alkotóinak munkái.
1945 és 1965 között Párizsban számos olyan művész élt és dolgozott, aki főként nonfiguratív alkotásokat hozott létre. Ilyenek többek között Bíró Antal, Braun Vera, Fiedler Ferenc, Hantai Simon, Kallós Pál, Kolozsváry Zsigmond, Prinner Anna, Rozsda Endre, Szóbel Géza, Vajtó Ágota, Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle és Jean Degottex munkái.
A tárlat megnyitóján Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke és Szegő György, a Műcsarnok művészeti vezetője is felidézte, hogy húsz évvel ezelőtt épp a Műcsarnok rendezte az első nagy, átfogó kiállítást Reigl Judit munkásságából.
Alkotásait az impozáns termekben 2005-ben, a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával közösen megrendezett első hazai életmű-kiállítása után kezdték el újra értékelni Magyarországon. Vashegyi György kimelte: a művész soha nem szakadt el teljesen hazájától, azt mindvégig szívében hordozta. Életműve másik titka az alapvető művészi értékekhez való ragaszkodása volt.
A Reigl Judit 100 – Reigl Judit és a Második párizsi iskola című kiállítása 2024. január 28-ig látható a Műcsarnokban.
A tárlatot kétnyelű, három tanulmányt magába foglaló katalógus kíséri.
Borítókép: Novák Katalin megnyitja a kiállítást (Fotó: Bruzák Noémi)
