Fent és lent
„Somossy Károly: régi honvéd, ki Budapesten az éjjeli kávéházakat honosította meg, s nagy költséggel építette a nevéről elnevezett orfeumot, 72 éves korában, teljesen elszegényedve, Budapesten.” 1903-ban a Vasárnapi Újság hasábjain a tömbösített, kisbetűs halálhírek között felbukkant Somossy Károly neve. Szerény megemlékezés ez, mintha egy átlagos polgár lett volna, mintha pár évtizeddel korábban a fővárosi lapok tucatjaiban nem éppen az ő neve lett volna nagybetűkkel és keresztnév nélkül feltüntetve. Merthogy keresztnév nélkül emlegetni valakit rang, kiváltság. Somossy pedig a pesti éjszaka emblematikus alakja, az élet és a mulatság császára volt. S ne tévesszen meg kérem senki az előbbi idézet, igenis regénybeillő élet adatott meg Somossy Károlynak, születési nevén Karl Singernek. Korántsem esünk túlzásba akkor, ha azt mondjuk, Somossy volt az, aki megtanította egész Budapestet mulatni. Példának okáért Krúdy Gyula írta az alábbiakat A vörös postakocsi című művében: „Aki egykor megírja Budapest történetét, Somossy Károly és Carola Cecília alakjáról nagyon sokat írhat. Ők tanították meg lumpolni a várost.” S Krúdy csak nem tévedhet nagyot. De lássuk – ha csak röviden is – ki volt és mit alkotott az orfeumi igazgató.
Somossy 1828-ban született, s az 1848–49-es forradalom- és szabadságharcot követően belekóstolt a vendéglátó- és szórakoztatóiparba is. A XIX. századi éjszakai élet megannyi izgalmat rejtett magában, már csak azért is, mert a város fejlődésével nemcsak a kínálatban, hanem a keresletben is változások mentek végbe. Bármily furcsa, a közvilágítás elterjedése hozta meg fordulatot a városi éjjeli szórakozásnak: „Amíg a városokban nem volt közvilágítás, az egyház pedig farsang kivételével tiltotta a mulatozást, rendszeres éjszakai szórakozásról szó sem lehetett. Esküvőn, névnapon és szüretkor szólt a zene, ropták a táncosok, de ezek kivételes ünnepek voltak, alkalmi helyszíneken. A 19. század első harmadától lazul a szigor, a nagyvárosokban, fürdőhelyeken sűrűn rendeznek bálokat, egyes vendéglátók elkezdenek erre szakosodni. A fogadókat, szállókat már táncteremmel építik, vagy a meglévő épülethez toldanak egyet” – olvasható a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiadványában. Újabb lendületet hozott a kiegyezés, hiszen ezt követően itthon is elterjedtek az úgynevezett zengerájok, vagyis a (züllött hírű) zenés kávéházak, mulatóhoz hasonló szórakozóhelyek. Somossy ebben is újító volt, ő már más miliőt képzelt el a zenés-táncos szórakoztató műsorszámoknak.
S más volt a külcsín is. Mondhatnánk, miféle úri huncutság ez, hisz nem számít, hogy pecsétes az abrosz vagy hogy milyen az italkínálat, s az sem lényeges, hogy a megkérdőjelezhető erkölcsű orfeumi primadonna mit visel. De számít. A lebuj és a minőségi szórakoztatás ugyanis itt válik ketté.
Csak összehasonlításképpen álljon itt a Király utcai Kék Macska és a Somossy Orfeum rövid, frappáns különbsége: „Amíg a Kék Macskában csak a walesi herceg kapott tiszta abroszt, és tormás virsli meg sör mellett duhajkodott a közönség, addig a Somossy Orfeumban már damasztkendővel, ezüsttel terítettek.”
Somossy, még mielőtt belekóstolt az orfeumi létbe, sok helyen szerzett tapasztalatot. Dolgozott például a Kék Pisztoly fogadóban, majd egy nagy kanyarral a cirkuszi világba került. 1866-ban már a Wilhelm Carré cirkusz titkáraként kereste a kenyérre valót, de megfordult a Dersin és a Renz cirkuszban is, s még hosszasan sorolhatnánk azt is, milyen üzleti érdekeltségei voltak az évek folyamán. Ám valahol el kell kezdeni mesélni a nagy álmok megvalósítását, s talán ez az állomás lehet az a bizonyos (első Somossy Orfeum) Beleznay-kert, miután előző munkahelyéről, a Carlé Varietéből elbocsátották, ahol először orfeumot szervezett. A helyiség már az ő érkezése előtt is működött mint szórakozóhely, Somossy azonban egy igazán előkelő helyet álmodott meg.
„A Beleznay-kert igen jó üzletnek bizonyult, s jövedelméből a vállalkozó kedvű Somossy megvásárolta Bródy Zsigmondtól a Nagymező utca és Mozsár utca sarkán álló telket, s ezen 1884-ben megnyitotta új mulatóját, a Somossy Orfeumot” – olvasható a pontosság kedvéért csak második Somossy Orfeumként emlegethető vállalkozásról.
Ám a történetnek itt még korántsem volt vége, hiszen az orfeumigazgató még többet és még jobbat szeretett volna. Bródy Zsigmondtól 1890-ben megvette a telket 84 ezer forintért, végül pedig négy év múlva ehhez szerezte meg – már nyilvánvalóan színházépítési céllal – a Mozsár utca 3–5. számú telkeket. Majd a tervek elkészítésével a bécsi Fellner és Helmer céget bízta meg. A tervezésben a budapesti Schomann Antal is közreműködött. A Somossy Orfeum a Nagymező utca 17. szám alatt (sorban a harmadik ilyen vállalkozása az igazgatónak) 1894-ben nyitotta meg kapuit, s majdnem öt esztendőn át működött. Frakkban járt-kelt Somossy a hatalmas épületben, folyt a pezsgő, s a mulatóba szoktatta az előkelő pesti társaságot. Kitűnő érzékkel állította össze az orfeumi műsorszámokat: szerződtette Carola Cecíliát, aki valósággal megbabonázta a férfiakat, s hatalmas attrakciónak számított az öt Barrison-lány is.
Pesti est: illúzió, mámor, bujaság
Somossy ráérzett a siker ízére, s csak hogy tényleg csak a két (talán máig legismertebb) attrakcióját említsük: Carola Cecília és a Barrison-lányok biztosították is a telt házat estéről estére. De az orfeumi télikert adott helyet a legelső magyarországi filmvetítéseknek is 1896-ban. Srdjan Knezevic a filmtörténeti munkájában azt írja, „Már 1896 áprilisában Budapesten van az angol Robert William Paul (1869–1943) konstruálta Animatográf (Animatograph), amely csak néhány nappal korábban bűvölte el a londoniakat az ismert Alhambra mulatóban. A készülék bemutatási jogát a Monarchia területén Somossy Károly szerezte meg, aki a VI. kerület Nagymező utca 17. szám alatti Somossy-Mulató tulajdonosa volt, ahol ma a Fővárosi Operett Színház található. A pesti napilapok többsége úgy jelezte, hogy ezen legújabb csodálatos fotóelektronikai találmány bemutatója április 25-én, szombaton kezdődik, de valójában 1896. április 29-én, szerdán kezdődött a Somossy-Mulató kávéházi téli kertjében, és délelőtt 10 órától estig volt látható.”
Rátérve a művésznőkre, Carola Cecília születésének körülményei eléggé homályosak, viszont kétségkívül az egyik leghíresebb orfeumprimadonna. Tucatnyi férfi ment tönkre (anyagilag is), mert Carola Cecília végleg elrabolta a szívüket. Sőt az a hír járta, még öngyilkos is lett érte férfi. Somossy Bécsből hozta el az orfeumába.
A hölgy eleinte csak kis sanzonokat énekelt, majd teljes egészében az ő személye köré szervezett műsorokkal rukkolt elő, ami vonzotta is a budapesti éjszaka meg Carola Cecília szerelmeseit.
Méltatlan vagy nem, több ma fellelhető anyagban az egyik leghíresebb magyar kurtizánként emlegetik. Tény, hogy minden ujjára akadt férfi, tán nem is egy. Az is tény, hogy a férfiak megőrültek tőle és érte, a nők többsége pedig éppen ezért átkozta, démonizálta alakját. Ugyanakkor átütő tehetség vagy legalábbis jelenség lehetett.
De nagy attrakció volt az öt Barrison testvér is. Szőke fürtös, virgonc kis leányok voltak ők, s csakhamar divat lett még a frizurájuk is Pest utcáján. Nemcsak ők daloltak, róluk is született dalocska, versecske.
Világszínvonalú tömegszórakoztatás
Somossy nemcsak az orfeumban hitt, hanem egy teljesen más léptékű budapesti tömegszórakoztatási gyakorlatban is. Ez elsősorban a Konstantinápoly Budapesten elnevezésű vigalmi negyed létrehozásában csúcsosodott ki, amikor még javában működött a Nagymező utcai orfeuma. A grandiózus vállalkozás 1896 tavaszán indult útjára, de tiszavirág-életűnek bizonyult a költséges vízió, hiszen egy évet sem bírt ki. Ehhez mondjuk hozzájárul egy bizonyos szúnyoginvázió is. Tegyük hozzá, anyagi gondokkal már ekkortájt is küzdött az orfeumigazgató és -tulajdonos.
Meglehetősen nagy területet tudhatott magának a Konstantinápoly: „A budai Duna-parton, a Gellérthegy alatti lapályon, az úgynevezett Lágymányoson, majdnem a vasúti hídig terjed Konstantinápoly területe, s ha még nincs is az egész óriási terület beépítve, mostani állapotában is olyan, mely fekvésével, eddigi építményeivel, szórakoztató helyeivel bátran kiállja a versenyt az első rendű hasonló külföldi vállalatokkal” – ismertette a látványosságokat egykoron a Vasárnapi Újság.
Somossy kétségkívül mindent megtett a Konstantinápoly sikeréért. A korabeli lapok hasábjain nemcsak az orfeumi programokat hirdette, de a vigalmi negyedben is szenzációs, változatos és igényes műsort ígért a nagyra becsült közönségnek. A szóban forgó szenzációk: tevék és a karióri szamár, az énekes török kávéház, a Lapini testvérek szoborkiállítása, valamint a tűzijáték is.
A szórakozni vágyókat társaskocsik vitték egyik helyről a másikra. Mi ez, ha nem a nagyüzemi szórakoztatóipar őse?! Ugyanakkor az üzletember folyamatosan anyagi gondokkal küzdött, s a Konstantinápoly is csak vitte a pénzt. Az orfeum még működött, de az is többet vitt, mint amennyit hozott, így 1889-ben lemondott szeretett mulatóhelyéről. Nem átmeneti pénzzavarral küszködött, hiszen már évtizedekkel korábban is előfordult, hogy elárverezték ingóságait. Azonban azt, hogy csődbe ment, a bíróság 1901-ben mondta ki. Ezt követően nem sokáig élt, 1903-ban érte a halál a fényűzés, pompa nélküli hónapos szobájában.
Élete nagy attrakciói mégis a mai szórakoztatóipar magjait ültették el. S bár hírneve már éltében megkopott, a Budapesti Operettszínház a centenáriumi évadjában emléket állít Somossy Károlynak Az Orfeum mágusa című új magyar operettben.
Borítókép: Somossy Károly (Forrás: Wikipédia)
