A hazai művészvilág krémje is vendégeskedett a Nyolcak alapítójánál

Százötven éve, 1873. december 23-án született Budapesten Kernstok Károly festőművész, a Nyolcak művészcsoport alapító tagja. Életműve csúcsának tekinthető a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Lovas kompozíció (Lovasok) című képe 1912-ből, háttérben az esztergomi bazilikával.

Képeit bemutatta a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) kiállításain, majd 1907-től a Nyolcak alapító vezetője lett, az új festői törekvések élére állt. A csoport Új képek címmel a Könyves Kálmán Szalonban 1909 végén mutatta be képeit, amelyek a szecesszió, Cézanne, a párizsi Vadak, a kubisták és az expresszionisták stílusjegyeit viselték magukon. Kernstok képei 1910-ben Berlinben, egy év múlva a Nyolcak nemzeti szalonbeli bemutatóján és önálló tárlaton is szerepeltek.

A festő bekapcsolódott a polgári radikálisok, a Társadalomtudományi Társaság és a Galilei Kör tevékenységébe, 1910-től művészetpolitikai, művészetpedagógiai és esztétikai írásokat publikált a Nyugatban és más folyóiratokban. 

Nyergesújfalun épített villájában vendégeskedett Ady Endre, Czóbel Béla, Derkovits Gyula, Feszty Árpád, Szőnyi István, Vaszary János, és Jászi Oszkár. Szabadkőművesként 1909-ben megalapította a Március-páholyt, majd öt év múlva az Országos Radikális Párt társalapítójaként, 1918-ban az esztergomi pártszervezet elnökeként is tevékenykedett.

Életműve csúcsának tekinthető a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Lovas kompozíció (Lovasok) című képe 1912-ből, háttérben az esztergomi bazilikával, valamint a budapesti Schiffer-villa (Budapest, Munkácsy Mihály u. 19/B) üvegfestményei (1911), a debreceni vármegyeháza üvegablakai a hét honfoglaló vezér alakjával (1912) és a budapesti Dugonics utcai (ma Vas utcai) fiúiskola tornatermét díszítő Ősvadászok című freskója (1912-13). Az 1910-es években vált jelentőssé grafikai munkássága is, fiúaktokat, lovasokat, rohanó és ágaskodó lovakat rajzolt hangsúlyos kontúrokkal.

Kernstok Károly: Lovasok a víz partján (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Az első világháború alatt festett tájképei, mozaikjai természetközelségéről tanúskodnak. 1918 októberében meggyőződéssel vetette bele magát az őszirózsás forradalomba, a Károlyi Mihály köztársasági elnök vezette Magyar Nemzeti Tanácsban a művészeti ügyek kormánybiztosa lett. Az 1919-es Tanácsköztársaság alatt Budapesten, a Haris közi Szabadiskolában oktatott, a művészi direktórium megbízásából Nyergesújfalun szabad művészeti iskolát indított, növendékei közé tartozott Derkovits Gyula is. 

A kommün bukása után börtönbe került, csak művésztársa, Márffy Ödön közbenjárására szabadult ki.

A magyar avantgárd más képviselőivel együtt Kernstok is emigrált, Berlinben telepedett le. 1919-ben fejezte be Zivatar című képét, 1925-ben festette a bukott forradalomra való utalással az Utolsó vacsora címűt, a magyar expresszionista festészet egyik remekét.

1925-ben, az amnesztia és első felesége halála után hazatért, majd egy év múlva újra megnősült. Gyakori vendég volt a Szolnoki Művésztelepen, és tagja lett a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) művésztanácsának. Festészetében a zaklatottságot a fanyar egyszerűség váltotta fel (Ádám, 1927; Éva, 1927; Lovasok, 1932). Expresszív, az ókori görög vázafestészet, az etruszk és a kora középkori falképek stílusát ötvöző látásmód jellemzi az 1930-as években készült műveit, mint a Sírbatétel (1934), a Szép Heléna elrablása (1935) vagy az Ádám és Éva (1935). 1928-ban és 1933-ban az Ernst Múzeum gyűjteményes kiállítást rendezett munkáiból.

Kernstok Károly 1940. június 10-én agyvérzésben hunyt el Budapesten. Nyergesújfaluban utca és általános iskola viseli a nevét, szobra az iskola előcsarnokában látható. Felújított villáját 2022-ben adták át.

Borítókép: A százötven éve született Kernstok Károly festőművész (Forrás: Mek.oszk.hu)