A filmtörténet első évtizedeiben, a XX század elején még csak kevesen ismerték fel, hogy a film dokumentum- vagy művészi értékkel bírhat, amit érdemes lenne megőrizni az utókor számára is. Egy-egy filmből csak kevés kópia készült, s ezek a használat során jellemzően hamar tönkrementek. A filmek egészen 1951-ig nitrocelluloid nyersanyagra készültek, amely páratlanul szép és részletgazdag képet ad, de fokozottan sérülékeny, tűz- és robbanásveszélyes. Külső behatás nélkül, akár már 38 fokon lángra lobbanhat, és vízzel nem lehet eloltani.
A kulturális értékek megőrzéséért a Nemzeti Filmintézet 2021-ben elindította a Nemzetközi mozgóképes hungarikakutatási programot, hogy megtalálja a világ köz- és magángyűjteményeiben, haza is hozza és bemutathatóvá tegye a magyar filmkincs elveszett, vagy eddig ismeretlen alkotásait, felkutassa a nemzetközileg is jelentős, magyar származású alkotók korai, még itthon készült filmjeit, valamint mozgóképes és egyéb kapcsolódó dokumentumokat, relikviákat gyűjtsön, és ezeket megismertesse a közönséggel.