A színésznő sokoldalú tehetségét megmutatta vígjátékban (Óvakodj a szent kurvától) és drámában (Petra von Kant keserű könnyei, Effi Briest). 1974-ben négyéves törés következett be kapcsolatukban, csak a Maria Braun házasságában, a rendező a háború utáni német történelemről készített filmsorozatának első darabjában dolgoztak együtt újra, Schygulla alakításáért elnyerte a Berlinale Ezüst Medve-díját. Ezt követte a Lili Marleen, a második világháborúban mindkét oldal katonái között népszerű dalt éneklő Lale Andersen önéletrajza alapján, a színésznő forgatás közben szerette meg az éneklést.
Fassbinder halála után visszatért kamaszkori álmainak városába, Párizsba, ahová a szerelem vitte – több mint egy évtizedig élt együtt Jean-Claude Carriere francia rendezővel. Itt kezdett sanzonokat énekelni, szöveget két kedvenc kortárs szerzője, Peter Handke és Thomas Bernhard is írt számára. Estjével később Budapesten is fellépett, több CD-je is megjelent, s még az amerikai Time magazin címlapjára is felkerült.
A hetvenes és a nyolcvanas években a legnagyobb európai rendezők ajánlottak számára szerepet – Wim Wenders (Téves mozdulat), Jean-Luc Godard (Passiójáték), Andrzej Wajda (Szerelem Németországban), Ettore Scola (A postakocsi), Marco Ferreri (a Piera története című életrajzi drámában nyújtott alakításáért 1983-ban megkapta a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját), Volker Schlöndorff (Die Fälschung), Carlos Saura (Antonieta).
Bár komolyan számításba vették, végül nem őt választották az Alan J. Pakula rendezte Sophie választása főszerepére, amely Oscar-díjat hozott Meryl Streepnek. A kamera mögül instruálta mások mellett Agnes Varda (101 éjszaka), Kenneth Branagh (Meghalsz újra - a filmben annak a Derek Jacobinak az anyját alakította, aki a valóságban öt évvel fiatalabb nála). Fatih Akin A másik oldalon című, többszörös díjnyertes német-török filmdrámájában (2007) nyújtott alakításáért első és eddig egyetlen német színésznőként nyerte el az amerikai filmkritikusok társaságának díját. Az utóbbi években kamera elé állt a Fortunata című olasz (2017), majd a Minden rendben ment című, Francois Ozon rendezte francia drámában (2021). Tavaly ugyancsak Ozon instruálta a Peter von Kant című filmben, ami Fassbinder kultikus színdarabjának és az abból készült, Petra von Kant keserű könnyei című alkotásának feldolgozása. Idén a görög Jorgosz Lantimosz rendezte Szegény párák (Poor Things) című Frankenstein-fantasyban vállalt szerepet, amely a velencei filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, az Arany Oroszlánt, s amelyet hét Golden Globe-díjra jelöltek.
Schygulla hosszú pályafutása alatt magyar rendezőkkel is dolgozott: Sándor Pál a két világháború közötti pesti mulató történetét feldolgozó Miss Arizona című művében (1988) Sugár Micit formálta meg Marcello Mastroianni partnereként, s játszott Tarr Béla Werckmeister harmóniák (2000) című filmjében is.
A színésznő önéletrajza 2013-ban jelent meg Ébredj fel és álmodj címmel. Művészetét a többi közt 2005-ben életműdíjjal ismerték el az első Német Filmfesztiválon, 2011-ben a prágai Fabiofesten, 2014-ben a Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztiválon. 2010-ben a Berlinalén tiszteletbeli Arany Medvét vehetett át életművéért, ugyanabban az évben az elsők között kapott csillagot a berlini Hírességek sétányán.
Borítókép: Hanna Schygulla (Forrás: hdg.de)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!