40 éve hunyt el Fassbinder, a német film csoda- és fenegyereke

Negyven éve, 1982. június 10-én halt meg a német filmes újhullám meghatározó alakja, „szent szörnyetege”, a mindössze 37 évet élt Rainer Werner Fassbinder. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja.

rainer werner fassbinder

Fassbinder 1945. május 31-én született a bajorországi Bad Wörishofenben, de születési évének mindig 1946-ot adta meg, hogy a náci diktatúra utáni nemzedékhez számíthassa magát. Apja orvos, anyja – aki Lilo Pempeit néven több filmjében szerepelt – fordító-tolmács volt. Hatévesen, szülei válása után megtapasztalta a sehová sem tartozás és a magára hagyatottság szorongató élményét. Hamarosan a „nehezen nevelhető” gyerekek iskolájában találta magát, az elzülléstől a mozi mentette meg. A filmek menekülést jelentettek számára a magány elől és tudásvágyát is kielégítették. Mély hatást gyakoroltak rá korai klasszikus olvasmányélményei, a Dürer- és Michelangelo-albumok, illetve Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz című regénye.

Fassbinder gyűlölte származását, ezért is festett torzképet a polgárságról filmjeiben, lázadása slampos öltözetében is kifejeződött, homoszexualitását nyíltan vállalta.

Tanulmányait ugyan elvégezte, de az érettségit már nem tette le, a színház világába vetette magát. 1967-ben találkozott filmjei múzsájával, Hanna Schygulla színésznővel, akire több alkotásában is főszerepet osztott. A sikertelen filmfőiskolai felvételi után 1968-ban a brechti színjátszást követő társulatot alapított Antitheater néven. Minden hagyományt felrúgó előadásaik sokszor botrányt keltettek, a konzervatív kritika ócsárolta őket, mások az új nemzedék apostolát látták bennük.

A német Godard-nak is nevezett rendező filmes pályafutását rövidfilmekkel kezdte. 1969-ben forgatta első játékfilmjét A szerelem hidegebb a halálnál címmel. A világhír felé a saját színdarabjából készült A vendégmunkás (Katzelmacher) indította el, ezt követte legszemélyesebb, egyben legpesszimistább darabja, A dögvész istenei. A Miért lett R. úr ámokfutó? egy olyan kishivatalnok tragédiája, aki a külvilággal való érintkezés képtelensége és saját ideáljainak hiánya miatt ámokfutóként végez szomszédjával, családjával, végül magával. 

Az Óvakodj a szent k*rvától című freudi pszichodrámától kezdve mások forgatókönyveire is támaszkodott. 

Az 1971-ben készült, melodramatikus A zöldségkereskedő az "új német film" nyitánya, egyben sokak szerint a háború utáni egyik legjobb német film. 1972-ben a Petra von Kant keserű könnyeit forgatta, amelyet két évvel később A félelem megeszi a lelket című drámája követett, utóbbi egy idősödő özvegyasszony és egy marokkói vendégmunkás szerelmi története, happy end nélkül. Az alkotás a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a kritikusok FIPRESCI-díját, színpadi adaptációját Magyarországon 2017-ben mutatták be. Legradikálisabb forgatókönyve a horror és a szemérmetlenség határát is súroló Amikor 13 újhold van egy évben. 1974-ben visszatért a színházhoz - elvállalta a frankfurti Theater am Turm vezetését, de az állandósult anyagi és művészeti viták miatt egy évad után otthagyta a társulatot.

A háború utáni német történelemről készített filmsorozata a Maria Braun házasságával (1978) indult, amely azt vizsgálta, hogy az anyagi fellendülést miként követte az érzelmi elsivárosodás. A Lili Marleen (1980) a híres énekesnő, Lale Andersen önéletrajza nyomán született, a Lola (1981) a régi Kék angyal-motívumot helyezte az adott korba, az Arany Medvével kitüntetett Veronika Voss vágyakozása (1982) Sybille Schmitz színésznő életének feldolgozása. 

Utolsó filmje a halála évében, Jean Genet botrányt kavart regénye nyomán készült Querelle, amelynek fő témája a szexualitás és a gyilkosság. 

Tévéfilmjei közül a legnagyobb sikert a gyermekkora kedvenc olvasmánya alapján készült monumentális, 16 órás, 14-részes Berlin, Alexanderplatz aratta.

Fassbinder a társadalmi elvárások miatt megsemmisült emberi kapcsolatokat, az érzelmi és lelki válságot boncolgatta, hősei számára a halál végső menekülés, de egyben kiszolgáltatottságuk bizonyítéka is. Hatásos nőfigurákat alkotott, s bár sokan nőgyűlölőnek tartották, ezt többször visszautasította. A hollywoodi melodrámák elemeit társadalomkritikával és avantgárd technikával vegyítette, az erőszakmentes anarchiát, elsősorban a fantázia anarchiáját hirdette. Művészetét sokan vitatták, gátlástalannak, sőt magamutogatónak is tartották, közömbösen azonban senkit nem hagyott.

A német színház és film megújítója félelmetes tempót diktált. Tervét, hogy életművében több film legyen, mint ahány évet él, még túl is teljesítette. Alig tizenhárom év alatt 42 filmet, két tévésorozatot, 24 színpadi darabot és négy hangjátékot rendezett, emellett 36 filmben szerepelt, számos forgatókönyvet írt, filmjeit maga vágta és ő volt producerük is. 37 évesen, 1982. június 10-én, kábítószer és altató túladagolása következtében halt meg Münchenben.

Az Európai Filmakadémia nevével díjat alapított fiatal, elsőfilmes alkotók számára, a kitüntetést 2002-ben Pálfi György kapta a Hukkle című játékfilmjéért.

A magát filmcsinálónak nevező Fassbinder két dolgot szeretett volna életében elérni: Oscar-díjat nyerni és a Time címlapjára kerülni. Egyik álma sem valósult meg, de a filmtörténet klasszikusa lett. 2019-ben a hagyatékát bemutató központ nyílt Frankfurtban, ahol hátrahagyott filmtervei, forgatókönyve, levelezései mellett legendás bőrkerevete és flipperautomatája is új otthonra talált. 2020-ban mutatták be Oskar Roehler német rendező Enfant Terrible című életrajzi filmjét. Az idei Berlinale Francois Ozon francia rendező Peter von Kant című alkotásának világpremierjével indult, amely az idén félévszázados Fassbinder-klasszikus feldolgozása. Gerald Barry ír zeneszerző a Petra von Kant keserű könnyei alapján 2005-ben operát komponált, s néhány napja volt a világpremierje a műből nagybőgőre és zenekarra született újabb művének.

Brítókép: Rainer Werner Fassbinder (Fotó: Wikipedia Commons/Gorup de Besanez)