Vidróczki Márton kora
A 19. század közepén Magyarországon a szegénység, a társadalmi igazságtalanság és a szabadságvágy feszültségei szülték meg a betyárvilágot. A jobbágyfelszabadítás után sokan nem találták helyüket az új rendben: az erdők és hegyek menedéket adtak azoknak, akik a törvényen kívül keresték a megélhetést vagy az igazságot.
Vidróczki Márton 1837-ben született Mónosbélen (akkor Borsod, ma Heves vármegye). Fiatal korában juhászként dolgozott, ám egy kisebb vétség miatt összeütközésbe került a hatóságokkal. Szökésével kezdődött az a történet, amelyből a Mátra leghíresebb betyárlegendája született.
A Mátra betyárja
A nép emlékezetében Vidróczki Márton a „Mátra betyárjaként” maradt fenn. Parád, Gyöngyös és Mátraszentimre környékén bujkált, rejtekhelyei között emlegették a Parádi-völgy barlangjait és a Kékes lejtőit.
A korabeli történetek szerint csapatával főként gazdag kereskedőket és földbirtokosokat fosztogatott, miközben a szegényekkel igazságos volt.
A néphagyomány szerint sokszor osztotta meg a zsákmányt a rászorulókkal – ezért is tekintette őt a nép „a szegények védelmezőjének”. A pandúrok többször üldözték, de évekig nem tudták elfogni. Furfangja, bátorsága és kedélyessége legendává tette a Mátra falvaiban.
Az árulás és a halál
Vidróczki Márton sorsát végül nem a törvény emberei, hanmem saját körei határozták meg. 1873-ban, 35 éves korában Mátraverebély (Nagybátony–Tiribes puszta) határában halt meg. A népi elbeszélések és korabeli beszámolók szerint betyártársa, Pintér Pista ölte meg egy belső viszály és irigység miatt.
Halála után a nép még sokáig azt hitte, hogy továbbra is csak bujkál, sőt egyes legendák szerint csodával határos módon menekült meg.
A valóság azonban kegyetlenebb volt: a híres betyár a hegyek között, árulás következtében vesztette életét.
Vidróczki Márton emlékezete
Vidróczki Márton alakja a Mátra kulturális örökségének részévé vált. Parádon és Mónosbélen ma is mesélnek róla történeteket, nevét túraútvonal, kocsma, sőt néptáncegyüttes is őrzi.
