A Munkácsy- és Kossuth-díjas, idén hetvenéves Fehér László még a Covid alatt visszavonult alkotni Budapestről fiatalsága helyszínére, Tácra. Olajról most akrilra és gouache-ra váltva nyugodtan fest nap mint nap, akár hajnali négyig is. Emellett rendszeresen fényképez is. Mint a Szabad Földnek elmondta, gyakran egy festményhez akár több száz felvételt is készít mindig zsebében lapuló kicsi gépével, néha a tévéből is kifotóz egy-egy jelenetet, a fotókból kiválasztott motívumokat azután beépíti a festményeibe.
Hogy honnan jön a képeihez az ihlet? Mint mondja, képekben, színekben, formákban gondolkodik.
Végül minden a fejemben van centiméterről centiméterre kidolgozva. Sokszor megyek az utcán, és az ismerősök rám kiáltanak: »Meg sem ismersz?« Igen, már akkor benne vagyok a képben, látom az egészet, amit később majd megfestek. Állandóan vannak képek a fejemben
– árulja el.
A legjobb ötlet néha egészen profán helyzetekből születik. Mint mondja, a hetvenes években számos fotót csinált Budapesten a járókelőkről alulról, felülről, figyelte „a szürke, megfáradt embereket az áporodott levegőben”, de csak nem akart jönni az ihlet.
Betettem a fényképeket a fiókba, és nem tudtam velük mit kezdeni. Minden jó a felvételeken, de nem éreztem a megoldást. Egy idő után annyira ideges lettem, hogy ledobtam a fotót az olajos padlóra, s rátapostam. Amikor levettem a lábamat róla, ott volt megtaposva, összegyűrve, elszakadva. És ezzel mindjárt mennyi üzenete lett a képnek! Megfestettem hetvenszer kilencven centiméteres méretben, de ekkorában nem szólt igazán, így az asztalosműhelyből szereztem egy 240 × 170 centiméteres farost lemezt, lealapoztam, s erre megfestettem az Aluljáró I. című képemet. Elkészült a nagy méretű változat, s éreztem, hogy valami elindult
– meséli a művész. Hozzáteszi, erre már mestere, Kokas Ignác is azt mondta: ez az ő keresztje.
A kép azonban a korabeli döntéshozóknál kiverte a biztosítékot, nem mehetett tovább a hatodévre. Katonaévei után visszakerült Budapestre, nagynénje mosókonyhájában kezdte újra életét, később Derkovits-ösztöndíjas lett, remek fotórealista képeket alkotott, ám a vele szembeni bizalmatlanság nem tűnt el teljesen, nem vásároltak tőle.
Később azonban egyre inkább elismertté vált a művészete, a világ több pontján rendezett kiállításokat, járt nála Yoko Ono a fiával, Seannal, aki ott gitározott a műterem kanapéján. Sok fontos vendég megfordult mind a táci, mind a budapesti műtermében, több olyan esetre is emlékszik, amikor biztonsági okokból még a ház körüli utcákat is lezárták. Egykor ledorongolt képeit pedig ma számos múzeum őrzi világszerte Bécstől Torontón és Oslón át a firenzei Uffizi képtárig.
Borítókép: Fehér László Kossuth-díjas festőművész (Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Nagy Norbert)
