Tíz érdekesség a boldog békeidők karácsonyáról

A szeretet ünnepén végre találkozik az egész család, mindenki egy asztalhoz ül, ajándékot bontogat és élvezi az év utolsó napjait. A családban kedves történetek szólnak arról, hogy a dédanyák a XX. század elején hogyan töltötték ezt az időszakot. Most időutazás címén összeszedtünk tíz különleges tényt arról, hogy a boldog békeidőkben mit tettek a fára, mit vásároltak, milyen népszokások voltak, valamint megnéztük azt is, hogyan alakult át a mélyen vallásos karácsony a családok és a gyermekek ünnepévé.

6. Az ünnepi menü elkészítéséhez természetesen meg lehetett venni számos friss alapanyagot, úgy mint káposztát, krumplit, répát, viszont számos fogást már nyáron elő kellett készíteni, így került az asztalra például rumos meggy. Ilyenkor rántották le a textil zsákot a nyáron előre meggyúrt több kilónyi tésztáról, vagy vették elő az ínycsiklandozó lekvárokat a süteményekhez, kalácsokhoz. Ez volt az az időszak, amikor a háziasszonyok a tartalékokat talán kicsit lazábban kezelték és kiélvezték.

Karácsony este (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1871)

7. A nagypolgári családokban az ünnepkör kezdetét jelezvén, kifejezetten valamilyen sertésből készült ételt ettek. 

Ez lehetett disznótoros, sertéssült, amihez karácsonyi kalács dukált. 

Tulajdonképpen a nem kimondottan vallásos családokban is megjelentek bizonyos népies szokásokat, mint például hogy annyi almagerezdet ettek, ahányan voltak a családban, ezt mindig a családfő szelte meg, vagy mézbe mártott fokhagymát fogyasztottak az egészségért. 

8. Az 1900-as években világítás gyanánt gyertyát tettek a karácsonyfára, amely sajnos elég tűzveszélyes volt. A fény szétszórására szép ónlemez díszeket készítettek. Ezen kívül  a ma ismert szaloncukor helyett pedig ezerféle alakban formázott és csomagolt fondant cukor, habkarika, csillag és angyal formájú csokoládé, szalmadísz vagy üveggömb került a fára. Érdekesség, hogy egy átlag cukrászdában a karácsonyt megelőző időszakban harminc kiló kakaóbabot használtak fel az édesség gyártásához.

Ajándéktárgyak egy fővárosi üzletben (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902)

9. Mosni karácsony első napjától  január 2-ig nem volt szabad. Nem lehetett mosott, felakasztott ruha és száradni kitett bőr a házban, mert azt tartották, akkor sok állat hull el a következő évben.

10. A falvakban az ünnepi abroszt vetőkendőként használták tavasszal, hogy a termés bő legyen. Az asztal alá munkaeszközöket pakoltak, hogy jól menjen a munka jövőre. E hiedelem városi változata lehetett, hogy – főképp a faluról származó cselédek – ollót, varrókészletet helyeztek a bűvös asztalra.

Borítókép: Mindenki karácsonyfája a Gellért lépcső alatt 1936-ban (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)