Rákay Philip a Svenk legújabb adásában elmondta, nem kevesebb mint négy-öt év megfeszített munkáját látják március 14-én a nézők. Hozzátette: több ezer ember munkája van mindebben, ha pedig a statisztanapokat összeadják, akkor az már tízezerre tehető. Az állandó stáb több mint háromszáz fős volt, több mint hatezer jelmezzel dolgoztak száz napon keresztül. Eredeti helyszíneken és egy egészen eredeti díszletvárosban is zajlott a forgatás.
Annyi-annyi tehetség, energia, közös akarat kiválóbbnál kiválóbb alkotótársak és alkotó emberek munkája ez a két óra, amit a nézők látnak, hogy az ember nagyon nehezen tud elfogulatlanul beszélni
– véli a producer.
– Nagyon komoly személyiségeket kellett megformálnunk ebben a filmben. Ma úgy tekintünk ezekre az ikonokra, hogy az utca név táblán látjuk őket és szobrokról tekintenek le ránk szerte a Kárpát-medencében. Ezzel együtt mégis érinthető, szerethető, hozzáférhető karaktereket szerettünk volna látni – indokolta.
Rákay szerint mindenki azt gondolja, hogy annyira jól ismeri a március 15-e történetét, miért kellene azt filmre vinni. Minden iskolai ünnepségen felmondták azt ezerszer. Miközben a valóság az valószínűleg nem az volt, hiszen szemben állunk egy osztrák hatalommal.
– Mi azt feltételeztük íróként, hogy az nem fordulhat elő, hogy az osztrák hatalom ölbe tett kézzel végignézi, hogy néhány huszonéves hírlapíró meg költőcske meg ügyvédi jurátus egyszer csak lángba borítsa a várost, vagy fölhergeljen tíz-húsz ezer embert. Kitaláltunk egy fiktív szálat, ez egy titkos rendőr, akit Farkaschnak neveztünk el, aki folyamatosan a fiúk előtt haladva megpróbálja megakadályozni, hogy ők eljussanak A-ból B-be. Ő azt a megbízatást kapja Ignác Von Lederertől, hogy itt ne legyen Bécs, ne lőjünk a tömegbe. Itt ezt próbáljuk meg valahogy okosba' elintézni – meséli a producer, aki a forgatókönyvírásból is kivette a részét.
Majd hozzátette, hogy jön a történetben az általuk kitalált fiktív szál, egy titkos rendőr, aki a saját alvilági bandájával megpróbálja elvágni a márciusi ifjak útját.
Azt gondolom, hogy a történetmeséléssel fel tudunk kelteni egy érdeklődést egy olyan történet iránt, amiről azt gondoltuk, hogy mint a tenyerünketm úgy ismerjük egyfelől. Másfelől a Netflixhez és egyéb streamingszolgáltatókhoz szokott szemünknek természetesen az ma már nem is kérdés, hogy meg kell mutatnunk, miként nézett ki 1848–49-ben Pest és Buda, és nagyon nem úgy nézett ki, ahogy ma. Tengelyig érő sár volt, amikor esett az eső
– mondta.
