Ritkán készül itthon animációs mozi, ha pedig a dokumentumfilm zsánerét is beemeljük, pláne szűkül a kör. Furcsán hangozhat a két egymástól erősen elütő stílus keverése, Csáki László mégis erre vállalkozott, ami nem kicsit kockázatos, de annál ambiciózusabb tett. Miként néz ki ez a gyakorlatban? Elképesztően virtuóz módon, az érzékszervek folyamatos bombázásával.
A történetbe a rendszerváltás környékén csatlakozunk, amikor bármi megeshetett. Rengetegen láttak üzleti potenciált a vasfüggöny leomlásában, míg mások csak nyitni akartak a világ felé.
Valahol a kettő közt helyezkedik el a három főszereplő, Ákos, Petya és Laci, akik a kék Pelikan indigópapír segítségével vonatjegyeket hamisítottak, hogy minimális pénzért eljussanak a kontinens legtöbb városába.
A dolog aztán hamar elterjedt, és mindenki akart egy szeletet a tortából. Csáki a főhősök mellett megszólaltat egyéb érintetteket, a nyomozás vezetőjét, de még MÁV-dolgozókat is. Így kapunk komplex képet erről az ártalmatlannak indult stikliről. A beszámolókat az animációs köntös dobja fel, amiket játékfilmes elemekkel vegyítenek, így még változatosabb a nagyjából 80 perces kaland.
Kikövetkeztethető, hogy a stáb a nosztalgiára épít, de végül ennél sokkal többet adnak. Visszaköszön a heist-filmek feszültsége, a szabadság esszenciájának megragadása, illetve a humort is pazar érzékkel adagolják. Szintén remek a komplett folyamat ábrázolása.
A főszereplők elmondása alapján szimpla csínynek hat az egész, melyet egyszerű háztartási eszközökkel hoztak létre.
Itt jön elő az igazi magyar leleményesség, mert tegyük a szívünkre a kezünket, ha a könnyebb utat kell választani, akkor exponenciálisan nő honfitársaink leleményessége. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, sőt kifejezetten büszkének érezhetjük magunkat Ákosék kreatív húzásai láttán.
A játékosra, szellemesre vett formula azonban nem bagatellizálja el a helyzet súlyát. A nyomozó behozatalával felsejlik, hogy az okirat-hamisítás nem vicc, és a történteknek következményei vannak. Hogy milyenek, az megint a kor sajátossága. Valahol meghökkentő, mégis megadja az egész romantikáját, ítélkezés és rosszallás nélkül.
A szimbolikus tartalommal bíró rajzfilmes betétek ezt hivatottak előidézni. Olyan jelentéstöbblettel rendelkeznek, melyek rásegítenek az emlékek felidézésére.
Elmossák a határvonalat valóság és képzelet közt, létrehozva egy sajátosan értelmezett világot. A Kék Pelikan dübörög az energiától, tele van fiatalos lendülettel, lazasága átragad a nézőre, és úgy mesél a lázadásról, leleményességről, szabad szelleműségről, ahogy nagyon kevesen.
