A stúdióban a színdarabban játszó két színművész, Dino Benjámin és Wunderlich József idézte fel a filmet és a színpadi változatot. Dino Benjámin a Vígszínházban látható zenés darabban Nemecsek szerepét játssza. Mint a műsorban elmondta: nagy örökséget kapott, ami nagy felelősséggel jár, és amit meg kell tartani. A színész rögtön hozzátette, hogy természetesen nem akarta ugyanúgy megformálni Nemecseket, mint elődei.
Nemecsek, a legkisebb hős
A színművész elmesélte: úgy lett belőle Nemecsek, hogy Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója felhívta, hogy bekerült A Pál utcai fiúkba, és Csónakos szerepét kellene eljátszani. Ezen Dino nagyon meglepődött, mert úgy gondolta, hogy szinte bármelyik karaktert el tudná játszani, de Csónakos karaktere illik rá a legkevésbé. Aggódott emiatt, intenzíven foglalkozott a szereppel, többször is megnézte a filmet, az előadás felvételét, hogy mit tudna kihozni a szerepből.
Néhány nap múlva jött az újabb telefonhívás az igazgatótól, hogy Horváth Csaba koreográfussal átgondolták a dolgot, és mégiscsak Nemecsek szerepét osztanák rá.
A színész megnyugodott: úgy érezte, hogy a lelke helyére kerül, annyira magáénak érezte Nemecsek karakterét. Dino Benjámin szóba hozta azt is, hogy Nemecseknél bátrabb, nagyobb hőst nehezen tudna mondani a magyar irodalomban.
Ráadásul ahogy nézi az 1969-es filmet, az az érzése, hogy tökéletesen meg van írva, gyönyörűen játszik minden színész, rengeteget lehet tanulni az alkotásból.
Dino számára hatalmas élmény játszani a színházban, és a Bokát alakító Wunderlich Józseffel úgy éneklik a nyitányt, hogy egymás szemébe néznek; ő úgy érzi, így kap elég erőt, hogy meg tudja formálni a szerepet, valamelyest fel tudjon nőni a nagy elődökhöz.
Megváltástörténet pesti módra
Wunderlich József megemlítette, hogy ő nem mutatná meg a filmet a gyerekeinek, mert szerinte annyira kegyetlen, felnőttekhez szóló mese, hogy nem való még nekik.
Talán nagyobb kamaszoknak érdemes megnézni, akik többet értenek a műből, és fel tudják dolgozni érzelmileg.
A színész magasztalta Fábri Zoltán 1969-es művét; szerinte Petrovics Emil zenéjével a képek úgy beszippantják a nézőt ebbe a szédelgős, poros, lázas világba, a kisiskolások közegébe, hogy nagyon sokat mond el róluk. Ezek a kisfiúk még nem tudják, hol a helyük az életben, keresik a helyüket, és nagyon szeretnek játszani. És ő ezt szereti nagyon a Pál utcai fiúkban, hogy erről a játékról is szól. Furcsa játékra hívja a mű az olvasót és a nézőt: könnyed mesének indul, miközben annyira komplex a mű és annyira tragikus a vége, hogy felér a legsúlyosabb alkotásokkal.
A bibliai történetek is eszébe jutottak Wunderlichnek, szerinte akár egy megváltástörténetnek is fel lehet fogni A Pál utcai fiúkat, hiszen Nemecsek lényegében megváltja társait, barátait.
