A lelet történetét Zsigmond Gábor főigazgató ismertette. Mint mondta, reményeik szerint jövőre egy 150 éves történet végére érhetnek. 1875-ben kerültek római bélyeges téglák a Magyar Nemzeti Múzeumba a környékről, amelyek római katonai jelenlétről árulkodtak. Soproni Sándor régész 1967-ben és 1968-ban folytatta a kutatást, és egy késő római katonai őrállomás épületeit, egy őrtornyot és egy barakképületet, valamint az azokat körülvevő árok egy szakaszát tárta fel.
A római őrállomás feltárása
Az építkezést I. Valentinianus császár uralkodásának idejére keltezte. Az őrállomás szokatlanul nagy távolsága Valeria tartomány határától a lelőhely kiemelt tudományos jelentőségét hangsúlyozza.
A hatvan-nagygombosi őrállomás kulcslelőhely ahhoz, hogy megértsék és rekonstruálják I. Valentinianus császár Kr. u. 373-ban megindult barbaricumi katonai építkezéseit és az ezek mögött meghúzódó stratégiai célokat. Az őrállomás régészeti kutatását ezért nagy hazai és nemzetközi figyelem kísérte.
Hatvan év elteltével egy gazdaság tervezett fejlesztése miatt került a terület újra a régészek figyelmének központjába. A római őrállomás jelentős részét és a barakképületet rejtő tanya tulajdonosa jelezte a Dobó István Vármúzeumnak ingatlanuk régészeti érintettségét. Ezután a májusban megnyitott húsz négyzetméteres területen előkerültek a Soproni Sándor által kutatott késő római őrállomás barakképületének falai. Nyilvánvalóvá vált, hogy az épület további kutatását egy jól előkészített tervásatás részeként, több intézmény együttműködésével, egy korszakkal és témával foglalkozó szakember bevonásával lehet csak folytatni.
Ennek az együttműködésnek a részleteiről írt alá megállapodást Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Kökény Ferenc, a Hatvany Lajos Múzeum igazgatója és Ringert Csaba, a Dobó István Vármúzeum igazgatója.
