A zenekar sok változáson ment át, egy-egy irány, stílus, hangulat vagy ötlet mindig egyedi hangzást és egyedi formációt követelt meg. Ennek oka Krulik Zoltán szerint egyrészt az, hogy
egy közösség „ritkán tud megélni többet, mint egy tucatnyi élet”, az azt összetartó erők egy idő után elkezdenek fellazulni.
Ez így volt náluk is. Másrészt, mindig érdekelte olyan zenészek bevonása, akikkel szimpatizált: ilyen volt Lantos Zoltán, Borbély Mihály, Borlai Gergő és Grencsó István is, aki majd tíz évig volt tagja a Makámnak. A szellemiség azonban – legyen szó meditatív kamarazenéről, repetitív zenéről vagy jazzről – mindvégig megmaradt.
Krulik Zoltánnal arról is beszélgettünk, hogy a zenei sokszínűségre való törekvés, a műfaji egymásmellettiség a zenehallgatási szokásaiban, választásaiban is megmutatkozik-e. Mint mondja, főként élő zenét hallgat inspirációforrásként, „konzerv” zenét csak akkor, ha felkérése van valamilyen színházi vagy filmzene megírására, vagy ha kutat valamilyen hangzást.
Műfajtól függetlenül mindenféle zenét hallgatok a gregoriántól a jazzen át a népzenéig, és kétségtelenül a mai könnyűzene is hatással van rám.
Sok kollégám játszik különféle zenekarokban, például Boros Attila a Zűrös Bandában, így valamelyest erre a szcénára is van rálátásom.
A szeptember 5-i koncert után a közönségnek később is lesz lehetősége meghallgatni a Makámot, október 25-én ugyanis az Opus Jazz Clubban adnak kétrészes, mind a hangszeres, mind a vokális korszakot bemutató koncertet. Emellett Krulik Zoltán egyéb formációival, triójával és kvartettjével is fellép a közeljövőben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!