Tizenöt évig tartott a Makám instrumentális korszaka, ezt követte az ezen a koncerten fókuszba kerülő vokális korszak huszonöt éve, de voltaképpen negyven év esszenciáját kíséreljük meg bemutatni ezen az esten, hiszen az a zeneiség, amit a Makám alakulása óta, 1984-től képvisel, a vokális korszak dalaiba is felszívódott. A teljességet megmutatni nehéz, de az ember törekszik rá
– fogalmaz Krulik Zoltán. Hozzáteszi: az eddig megjelent huszonöt lemezről – melyek mindegyike önálló jelentéssel bíró alkotás – válogatott a koncertre, amelyen minden előadó a szívéhez legközelebb álló dalokat adja majd elő.
Az 1984-ben alakult Makám izgalmas hangzásvilágát egyszerre jellemzi a tradíció és a modernitás, a Kelet és a Nyugat, a kollektív és az individuális kettőssége, az ősi egység és a harmónia keresése. A műfaji sokszínűséghez illeszkedve különleges etnikus hangszereken is játszanak az együttestagok, például a Balkánra jellemző gadulkán, kavalon és tablán, az indiai gathamon, sarangin és sansán, valamint az afrikai marimbán is. A zenekarban a hagyományos európai hangszerek szintén fontos szerepet kapnak, többek között oboa, gitár, bőgő és zongora is hallható fellépéseiken.
Vokális korszakuk az 1999-es SkanZen című lemezzel indult, amelyen Lovász Irén és Bognár Szilvia énekel. Az albumon népdalok szerepelnek, ám azok sajátos zenei köntöst kaptak, így egyértelműen tetten érhető bennük a „makámos” hangzás. A magyar népzenével való kapcsolatáról Krulik Zoltán így fogalmaz:
„Az, hogy honnantól jelenik meg markánsan az együttes zenéjében a magyar népzene, nagyon összetett kérdés. Egyszer egy angol újságíró például azt írta, hogy a Makám hangszeres korszakában is abszolút megvan a magyar népzene szellemisége. Már csak a magyar nyelv miatt is, hiszen a nyelv ritmusa igen meghatározó a Makám muzsikájában, azokban a hangszeres darabokban is, amiket írtam.”
Ezek persze áttételesek, és abban az időben többféle kultúra is foglalkoztatott – akkor ismertem meg az indiai és az afrikai zenét, a Balkán muzsikáját, de a jazz is akkortájt került közelebb hozzám. Az akkori kortárs, úgynevezett repetitív zene szintén meghatározó volt – a hetvenes évek végének, nyolcvanas évek elejének ezen zenei hatásai mind jelentkeztek a Makám művészetében is. De ilyen direkt formában magyar népdalfeldolgozás a SkanZen című lemezünkön valósult meg először.
A zenekar sok változáson ment át, egy-egy irány, stílus, hangulat vagy ötlet mindig egyedi hangzást és egyedi formációt követelt meg. Ennek oka Krulik Zoltán szerint egyrészt az, hogy
egy közösség „ritkán tud megélni többet, mint egy tucatnyi élet”, az azt összetartó erők egy idő után elkezdenek fellazulni.
Ez így volt náluk is. Másrészt, mindig érdekelte olyan zenészek bevonása, akikkel szimpatizált: ilyen volt Lantos Zoltán, Borbély Mihály, Borlai Gergő és Grencsó István is, aki majd tíz évig volt tagja a Makámnak. A szellemiség azonban – legyen szó meditatív kamarazenéről, repetitív zenéről vagy jazzről – mindvégig megmaradt.
Krulik Zoltánnal arról is beszélgettünk, hogy a zenei sokszínűségre való törekvés, a műfaji egymásmellettiség a zenehallgatási szokásaiban, választásaiban is megmutatkozik-e. Mint mondja, főként élő zenét hallgat inspirációforrásként, „konzerv” zenét csak akkor, ha felkérése van valamilyen színházi vagy filmzene megírására, vagy ha kutat valamilyen hangzást.
Műfajtól függetlenül mindenféle zenét hallgatok a gregoriántól a jazzen át a népzenéig, és kétségtelenül a mai könnyűzene is hatással van rám.
Sok kollégám játszik különféle zenekarokban, például Boros Attila a Zűrös Bandában, így valamelyest erre a szcénára is van rálátásom.
A szeptember 5-i koncert után a közönségnek később is lesz lehetősége meghallgatni a Makámot, október 25-én ugyanis az Opus Jazz Clubban adnak kétrészes, mind a hangszeres, mind a vokális korszakot bemutató koncertet. Emellett Krulik Zoltán egyéb formációival, triójával és kvartettjével is fellép a közeljövőben.
