A magyar hangosfilmgyártás kezdeti éveiben a vígjátékok, különösen a romantikus komédiák váltak a nézők kedvenceivé, ennek a műfajnak a kiemelkedő példája a Hyppolit a lakáj és a Kék bálvány mellett Gaál Béla Meseautója. A film cselekménye egy szerény kispolgár lányról szól, aki egy jómódú üzletemberrel bonyolódik szerelmi kapcsolatba. A szerelmi csalódásoktól megcsömörlött bankigazgató is felfigyel a lányra, és hogy kiderítse, valóban önmagáért szereti-e a nő, eladónak, majd sofőrnek adja ki magát.
Meseautó
Gaál Béla, a film rendezője kiváló érzékkel ötvözte a hollywoodi filmkészítés fortélyait a magyar közönség ízlésével. Munkáiban ügyesen alkalmazta a már bevált operettsémákat és narratív eszközöket, miközben a történeteket a magyar valóságra szabta.
Az ún. meseautó-vígjáték séma olyan, rendszerint a fővárosban, polgári környezetben játszódó történetet takar, amelyben a szerelmeseket társadalmi szakadék választja el egymástól.
A dramaturgia fontos részét képezi a szerepjáték: az egyik fél szándékosan vagy a körülmények összjátéka révén hazudik társadalmi vagy anyagi helyzetét illetően annak érdekében, hogy próbára tegye a másik szerelmét.
A Meseautó a gazdasági világválság idején készült, amikor a nézők többsége nehéz anyagi körülmények között élt, a mozi pedig egyfajta menekülést kínált a hétköznapi gondok elől. A Meseautóban viszont a főhősök végül összeházasodnak, és a lány boldogan élhet egy gazdag férfi oldalán. A film mégis azt üzente, hogy a boldogság nem csak a pénzben rejlik, hanem a szeretetben és a hűségben.
A harmincas évek történelmi hátteréről a Szélesvásznú történelem aktuális adásában Ablonczy Balázs történész ad szélesebb látkeretet:
A korszak egyik érdekessége, hogy miközben van egy kevés szociális mobilitást megengedő, viszonylag mozdulatlan politikai rendszer, a társadalom elképesztő sebességgel modernizálódik.
Kiderül például, ami a filmben is látható, hogy kezdetben baloldali közlekedés volt érvényben, hogy a kormányzat nagy erőkkel támogatta a turizmust és a hétvégi kirándulásokat, ennek eredményeképpen 1938-ra Budapestet már több turista látogatta, mint Bécset, vagy hogy az első stoplámpát a Blaha Lujza téren helyezték üzembe.
