Ez az őszinte hangnem pedig felszakította a nézők lelki sebeit.
A darab felénél arra lettünk figyelmesek, hogy a közönség fele zokogásban tört ki.
És innentől nem volt megállás. A szerző saját története és a beemelt szépirodalmi szövegek, dalok olyan energiákat szabadítottak fel, amit nem lehetett könnyek nélkül elviselni. És szinte biztos, hogy ez a téma azokat is megérintette, akiktől távol áll, akik nem ebben az élethelyzetben vannak. Aki viszont valaha benne volt vagy jelenleg benne van a fentebb felsorolt stádiumok bármelyikében, az tudja jól, hogy ez egy érzelmi hullámvasút és hatalmas küzdelem, ami próbára teszi a párkapcsolatot is. Kemény önismereti utazás, ami önfegyelemre tanít és befelé figyelni. Mert ezen az úton csak lépésről lépésre lehet haladni.
A nők nem a fronton harcolnak
Szemerédi Bernadett személyes traumafeldolgozásán keresztül másoknak is reményt szeretne adni előadásával. Az alkotómunkáról – amely egyben a diplomamunkája is volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – lapunknak elmondta: sokan féltették attól, hogy a színészi létezést egy önreflexív előadással elegyítse. Meg kellett tanulnia nyersanyagként használni a saját történetét. Ha eltávolítjuk magunktól, másként tekinthetünk erre a fájdalomra.
El akartam mesélni a saját történetemet egyrészt azért, hogy másoknak reményt adjak, másrészt azért, mert azt éreztem, hogy ennek a nőnek el kell jutnia az élet befogadásáig
– mesélte.
Mit tehet egy nő, aki bármire képes lenne azért, hogy gyermeke legyen? Reménykedik – sugallja a darab. De egy pillanatig gondoljunk bele abba is, hogy amíg a férfiak a fronton háborúznak, a nők másfajta harcokat vívnak.
A Szólongatás című monodrámát legközelebb december 2-án Eleken mutatja be Szemerédi Bernadett, és jövőre is láthatja majd a közönség több helyszínen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!