A meddőség tabutéma. Meglehetősen kevés szó esik róla a közbeszédben annak ellenére, hogy egyre több pár érintett benne: a kutatások szerint minden ötödik párkapcsolat meddő. Az elmúlt tizenöt évben pedig megsokszorozódott a terméketlenséggel szakemberhez fordulók száma. A meddőségnek stigmajellege van, sokan úgy vélik, hogy ez csupán a nőket érinti, pedig a reprodukciós zavar ötven százalékban a női, ötven százalékban a férfioldalon keresendő. Kevés szépirodalmi mű, színdarab vagy film született itthon erről, pedig a téma nagyon is adja magát. Az utóbbi években ugyan készült néhány kiváló szöveg vagy előadás, de az emberek többségének fogalma sincs arról, milyen állapot ez és milyen testi-lelki megpróbáltatásokon, gyötrelmeken megy keresztül egy nő, hogy gyermeke legyen.
A Szólongatás monodráma mellébeszélés nélkül tolta az arcunkba a valóságot
Szemerédi Bernadett színésznő saját élményei, tapasztalatai alapján két éve írta meg és először tavaly mutatta be a Szólongatás című monodrámát, amelyet november 19-én a Kettőspont Színház tűzött műsorára.
A téma erős és érzékeny, és csak az tudja hitelesen közvetíteni, aki rálépett az anyaság megéléséhez vezető titokzatos útra és átélte a gyermektelenség szüntelenül fojtogató fájdalmát, annak minden mélységével és reményével.
A Ráday utcában található alternatív színház bensőséges tere szinte megtelt, mire beléptünk az ajtón. Megszólalt egy lírai dal, majd egy monológ a csendről és a semmiről, amely az élet rejtelmeit, filozófiai mélységeit kutatta, miközben egyre mélyebbre vitt ez a különös tér, a sötét, a fények és a háttérben hallatszó szívdobogás. Mert ez a darab megrendítően, nyersen, mindenféle mellébeszélés nélkül tolta az arcunkba a valóságot. Tabuk nélkül felidézett és megmutatott mindent a „kezdetben volt a semmi” érzéstől a fájdalmakon át a reményig: a vágyakozást, a pozitív terhességi teszt örömteli pillanatát, a vetélést, az endometriózist, a megterhelő vizsgálatokat, műtéteket, a lombikkezelést, a hasba beadott hormoninjekciók nyomát, a háromnapos embriókat és a várakozást.
Ez az őszinte hangnem pedig felszakította a nézők lelki sebeit.
A darab felénél arra lettünk figyelmesek, hogy a közönség fele zokogásban tört ki.
És innentől nem volt megállás. A szerző saját története és a beemelt szépirodalmi szövegek, dalok olyan energiákat szabadítottak fel, amit nem lehetett könnyek nélkül elviselni. És szinte biztos, hogy ez a téma azokat is megérintette, akiktől távol áll, akik nem ebben az élethelyzetben vannak. Aki viszont valaha benne volt vagy jelenleg benne van a fentebb felsorolt stádiumok bármelyikében, az tudja jól, hogy ez egy érzelmi hullámvasút és hatalmas küzdelem, ami próbára teszi a párkapcsolatot is. Kemény önismereti utazás, ami önfegyelemre tanít és befelé figyelni. Mert ezen az úton csak lépésről lépésre lehet haladni.
A nők nem a fronton harcolnak
Szemerédi Bernadett személyes traumafeldolgozásán keresztül másoknak is reményt szeretne adni előadásával. Az alkotómunkáról – amely egyben a diplomamunkája is volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – lapunknak elmondta: sokan féltették attól, hogy a színészi létezést egy önreflexív előadással elegyítse. Meg kellett tanulnia nyersanyagként használni a saját történetét. Ha eltávolítjuk magunktól, másként tekinthetünk erre a fájdalomra.
El akartam mesélni a saját történetemet egyrészt azért, hogy másoknak reményt adjak, másrészt azért, mert azt éreztem, hogy ennek a nőnek el kell jutnia az élet befogadásáig
– mesélte.
Mit tehet egy nő, aki bármire képes lenne azért, hogy gyermeke legyen? Reménykedik – sugallja a darab. De egy pillanatig gondoljunk bele abba is, hogy amíg a férfiak a fronton háborúznak, a nők másfajta harcokat vívnak.
A Szólongatás című monodrámát legközelebb december 2-án Eleken mutatja be Szemerédi Bernadett, és jövőre is láthatja majd a közönség több helyszínen.
