Évtizedekig lappangtak, most bárki láthatja a felbecsülhetetlen értékű királyi kincseket

A Gödöllői Királyi Kastély tereiben olyan drágakövekkel kirakott, felbecsülhetetlen értékű ékszereket láthatunk közelről, amelyek évszázadokon át uralkodókhoz, főhercegnőkhöz vagy királyi kincstárakhoz tartoztak. Az április 6-ig megtekinthető A. E. Köchert – Császárok és királyok ékszerésze című időszaki kiállítás azonban nem csupán a csillogás miatt emlékezetes: a vitrinek mögött feltáruló történetek legalább annyira izgalmasak, mint maguk a drágakövek.

Az A. E. Köchert – Császárok és királyok ékszerésze tárlat egy részlete Forrás: Gödöllői Királyi Kastély

Az A. E. Köchert-ékszerház több mint kétszáz éves történetét bemutató tárlat különleges vállalkozás. Nemcsak egy jelentős dinasztia munkásságát tárja fel, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia társadalmi és politikai világába is betekintést enged. A vitrinekben kiállított darabok jelentős része magángyűjteményekből érkezett, számos darabot közülük eddig soha nem láthatott a nagyközönség. A tárlat azonban túlmutat a csillogáson: az ékszerekhez kapcsolódó történetek révén megelevenedik a XIX. századi és a XX. század eleji arisztokrácia világa.

Mária Valéria főhercegnő pillangó és toll brossa az A. E. Köchert – Császárok és királyok ékszerésze című időszaki kiállításon (Forrás: Gödöllői Királyi Kastély)

Páratlan királyi kincsek Gödöllőn

A felbecsülhetetlen értékű ékszerek közül kiemelkedik egy Erzsébet királyné tulajdonából származó, gyémántokkal, gyöngyökkel és zománccal díszített, neoreneszánsz stílusú bross, amely most először szerepel kiállításon. Tervezője Theophil von Hansen dán származású művész, építész, akinek a nevéhez a bécsi parlament, a Zeneakadémia és a tőzsde épülete is fűződik. Az ékszert évtizedekig elveszettnek hitték, mígnem egy családi kutatás során előkerült.

A kiállított darabok mellett számos ékszerterv is helyet kapott, amelyek a csillogó bálok és fényűző esküvők világát idézik meg. 

Így az 1814 óta működő Köchert-ékszerház archívumából származó rajzok segítségével bepillantást nyerhetünk Mária Valéria főhercegnő menyasszonyi ékszereinek történetébe, valamint a császári és királyi kincstár híres, 13-as számú vitrinjének egykori darabjaiba.

Ezek a műtárgyak az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően tűntek el, és hosszú időn át csupán leírásokból voltak ismertek. Fordulatot hozott, amikor 2025 novemberében több darab Kanadában bukkant fel, ahová Zita királyné menekült. A legjelentősebb közülük egy Mária Terézia korából származó, smaragdokkal díszített óra, de előkerült egy Erzsébet királynéhoz köthető gyöngy- és gyémántbross is.

Külön figyelmet érdemel Erzsébet királyné híres gyémántcsillag-kollekciója is, amely Mozart Varázsfuvolájának motívumvilágát idézi.

A huszonhét darabból álló sorozat a császárné ikonikus megjelenésének részévé vált, és jól példázza, miként fonódik össze művészet, reprezentáció és stílus. Mária Valéria főhercegnő pillangó és toll brossa pedig a tárlat leglátványosabb darabjai közé tartozik.

A kiállításon kirajzolódik a Köchert-ház története, amelynek sikere szorosan összefügg az innovációval. Jakob Heinrich Köchert nevéhez fűződik a pavé technika elterjesztése, amely lehetővé tette, hogy az ékszerek felületét teljes egészében apró drágakövek borítsák.

Ez az eljárás jelentős változást hozott az ékszerkészítés esztétikájában, és hamar népszerűvé vált az arisztokrácia körében. A császári udvarral kialakított kapcsolat szintén meghatározó szerepet játszott a műhely történetében. A XIX. század közepén a Köchert-ház elnyerte a császári és királyi udvari ékszerész címet, amely rangot és folyamatos megrendeléseket is jelentett.

A kiállítás végén a jelenbe érkezünk: a modern ötvösművészeti alkotások azt mutatják, hogy a ma már hatodik generáció által vezetett Köchert-ház továbbra is élő, alkotó műhely.

A hangsúly napjainkban is a kézműves minőségen és az egyediségen van.

A bemutatott műtárgyak huszonnyolc magángyűjtőtől és nemzetközi intézményektől érkeztek, New Yorktól Katarig, ami jól érzékelteti a gyűjtemény nemzetközi jelentőségét. Ez a folytonosság különös súlyt ad a tárlatnak: a múlt és a jelen egymásra épülését teszi láthatóvá. A kortárs darabok pedig nem versenyezni kívánnak a történelmi ékszerekkel, inkább párbeszédet folytatnak velük.