Európa sorsa még nincs lezárva – Zemmour új könyve a keresztény civilizáció ébredéséért

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Éric Zemmour A misét még nem mondták el című kötete a kortárs európai viták egyik legérzékenyebb pontjára kérdez rá: fennmaradhat-e a nyugati civilizáció, ha elveszíti keresztény kulturális és történelmi önazonosságát. A Századvég Kiadó által magyarul is megjelent esszé egyszerre politikai kiáltvány és civilizációs diagnózis, amely Franciaországban is élénk, megosztott recepciót váltott ki. A kritikusok egy része a keresztény örökség újszerű védelmét látja benne, mások viszont azt róják fel, hogy a vallási dimenziót kulturális keretként szűkíti le. A vita így túlmutat egy könyvön: Európa önértelmezéséről szól.

2026. 06. 06. 9:37
Éric Zemmour az MCC sajtóbeszélgetésén Fotó: Havran Zoltán
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A könyv fogadtatása ugyanis önmagában is figyelemre méltó jelenség. A francia katolikus sajtó egy része meglepő nyitottsággal fogadta a művet. Gérard Leclerc, a France Catholique publicistája például arra hívta fel a figyelmet, hogy a könyv valódi vitát kezdeményez a zsidó–keresztény örökség szerepéről, és hangsúlyozta, hogy Zemmour történelmi érvelése komoly figyelmet érdemel. 

A kritikus szerint a szerző nem leegyszerűsítő jelszavakat ismétel, hanem tudatosan vizsgálja a keresztény civilizáció történelmi jelentőségét.

Ugyanakkor éppen a katolikus körökből érkeztek a legérdekesebb fenntartások is. Több recenzens rámutatott arra az ellentmondásra, amely Zemmour egész gondolkodásának egyik kulcsa. A szerző ugyanis láthatóan csodálja a keresztény civilizációt, de kevésbé beszél a keresztény hitről. Egy francia kritikus találóan úgy fogalmazott, hogy Zemmour azok közé az írók közé tartozik, akik „az egyház mellett, de Krisztus nélkül” próbálják megmenteni a keresztény örökséget. Mások szerint a könyv valójában nem vallási, hanem identitáspolitikai program.

Valójában ez a vita teszi igazán érdekessé a könyvet. Lehetséges-e egy civilizációt megőrizni anélkül, hogy újraélesztenénk azt a hitet, amely létrehozta? Megmaradhatnak-e a kereszténység kulturális gyümölcsei akkor is, ha a gyökerek elszáradnak? Zemmour válasza hallgatólagosan igenlő. Úgy tűnik, bízik abban, hogy a kulturális keretek helyreállítása előbb-utóbb vallási megújulást is eredményezhet. 

Kritikusai szerint azonban éppen fordított a helyzet: előbb a hitnek kell visszatérnie, és csak utána következhet a civilizáció újjáépítése.

A magyar olvasó számára különösen érdekes lehet ez a vita. Közép-Európában ugyanis a keresztény kultúra és a nemzeti identitás kapcsolata jóval természetesebb módon jelenik meg a közbeszédben, mint Franciaországban. Zemmour könyve ezért nem egyszerűen francia politikai esszé, hanem bepillantás egy olyan szellemi küzdelembe, amely Nyugat-Európa jövőjéről szól. A szerző tulajdonképpen azt kérdezi: fennmaradhat-e Franciaország és Európa mint történelmi civilizáció, ha megtagadja saját eredetét.

Stilisztikailag a könyv a francia politikai esszé legjobb hagyományait követi. Zemmour világosan, lendületesen és nagy történelmi ívben gondolkodva ír. Nem akadémiai monográfiát alkot, hanem publicisztikai kiáltványt. Éppen ezért olykor leegyszerűsít, néha vitatható következtetésekre jut, és nem minden esetben ad teret az ellenérveknek. Ám a könyv célja nem a tudományos bizonyítás, hanem a szellemi mozgósítás.

A kötet végső jelentősége nem abban áll, hogy minden állítása helytálló volna. Hanem abban, hogy olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket a nyugat-európai elit hosszú ideig igyekezett elkerülni. Mit jelent ma Európa? Mi tartja össze a kontinens népeit? Mi marad a keresztény civilizációból, ha a kereszténység eltűnik?

A francia recepció tanulsága éppen az, hogy ezek a kérdések már nem csupán a politikai jobboldalt foglalkoztatják. A könyv körüli vita azt mutatja: Franciaországban egyre többen érzik úgy, hogy a civilizációs önazonosság kérdése megkerülhetetlenné vált. Zemmour válaszai vitathatók, de a kérdései aligha.

És talán éppen ez a könyv legnagyobb erénye. Nem azért fontos, mert lezár egy vitát, hanem mert újranyitja azt. Ahogy a cím is sugallja: Európa történetében még nem hangzott el a végszó. A mise még nincs elmondva.

Borítókép: Éric Zemmour az MCC sajtóbeszélgetésén (Fotó: Havran Zoltán)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.