„Bede Kincső munkájának kiindulópontja egyfelől a mindig aktuális, örök dilemma: hogyan tudnak a különböző történelmi tapasztalatokkal rendelkező generációk együtt élni, együttműködni a családi, illetve a tágabb közösségekben? Másik témája a kelet-európai társadalmakat feszítő, ki nem beszélt történelmi múlt, a szocializmus örökségének feldolgozása a radikálisan megváltozott társadalmi-gazdasági és személyes viszonyok között. A mindannyiunkat mélyen érintő és érdeklő kérdésekre saját generációjának jellegzetes kifejezésmódjával, formanyelvével, ugyanakkor kultúrtörténeti toposzokat is megidézve, rendkívül hitelesen, egyéni mitológiát teremtve reflektál. Moholy-Nagy László szellemét idézi, amennyire bátran és lényegre törően nyúl választott témájához, és mutatja be a gyerekek generációjának ambivalens viszonyát a szülők traumáihoz, közben a régi és új problémák személyes metszetét is adva. Megnyugtató látni azt, hogyan porlanak semmivé, és hogyan válnak banálissá az időben a legbrutálisabb jelenségek is, azt pedig némi szkepszissel nézhetjük, hogy a nemzedékek hiába nőnek ki egymásból, problémáikkal többnyire mégiscsak magukba záródnak” – olvasható a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen alapított Jövő Fénye díj szakmai zsűrijének méltatásában.
Fotó: Bede Kincső
