Opitz Tomas az 1971-es esztendő végén született Caracasban. Édesapja még Győrben, édesanyja Szatmárnémetiben látta meg a napvilágot, ám Venezuelában ismerkedtek össze.
– Apám családja 1949-ben, édesanyámék húsz évvel később települtek Dél-Amerikába – elevenítette fel az emlékeket Tomas, akinek szerencséjére szülei oda költöztek, ahol példás a magyar közösség hagyományőrzése, magyarságtudata, kezdve a cserkészettől a néptáncon át a színjátszókörig, s természetesen ott vannak a protestáns és katolikus gyülekezetek meg a hagyományőrző vacsorák. Caracasban az anyanyelv megtanulásáról, a családok mellett, a magyar óvoda gondoskodik.
– Először magyarul tanultam meg, s csak utána spanyolul – árulta el Opitz Tomas, felidézve a magyar nyelvű tornaórákat, amiket Sajó László tartott.
Idővel, ahogy felnőttek, a társaság szétszéledt, vegyes házasságok, egyetemi tanulmányok szólítottak kit-kit máshová. Mivel családja nagyobb része Magyarországon élt, Tomas rendszeresen látogatott „haza”.
– Minden nyarat itt töltöttünk, úgyhogy nem volt soha idegen nekem az ország – mesélte.

Fotó: Bach Máté
Iskoláit Venezuelában végezte, ott szerzett építész diplomát. – Ugyan megvolt bennem a vágy az utazásra, de azt nem gondoltam, hogy ha elhagyom Venezuelát, sosem térek vissza
– jegyezte meg.
2003-ban érkezett Magyarországra, ahonnan kétévente visszalátogatott Dél-Amerikába, egészen 2012 februárjáig. Hugo Chávez elnökségének utolsó esztendeiben hatalmas sztrájkok lehetetlenítették el az ország gazdaságát, így elmaradtak Opitz Tomas megrendelői is. Persze hogy kilátástalannak vélte jövőjét. Sajnos igaza lett, amennyiben 2018-ban az infláció 1,7 millió százaléknyira szökött.
– Borzasztó érzés lehetett, hogy szülőhazája, az egykor virágzó dél-amerikai ország mivé lett – jegyeztem meg.
– Rengetegen elhagyták Venezuelát, s a befogadó országok nagyra értékelik a tudásukat – világította meg a helyzetet a galériatulajdonos. – Nagyon kevés az esély, hogy akik új otthonra leltek évtizedekkel ezelőtt, azok visszatérjenek szülőföldjükre.