Amitől férfi lesz a férfi

Annak a generációnak, amely kamaszként élte meg a rendszerváltást, volt egy titkos kedvence, egy régi, porosnak tűnő western, amelyet negyvenháromszor megnézett, amelynek kívülről fújta a párbeszédeit, amelyet bármikor be tudott rakni a videólejátszóba, bár azt is tudta, minél többször nézi a videókazettát, annál karcosabb lesz a film, de akkor ez nem volt fontos. Harminc év távlatából egy kicsit más szemüvegen keresztül idézzük meg a hatvan évvel ezelőtt készült amerikai westernt, az 1960-ban mozikba került alkotást, John Sturges A hét mesterlövész című remekművét.

Forrás: Örökmozgó

– Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyet mondasz az apádról, mert nem gyáva. Azt hiszed, az a bátor, aki fegyvert visel? Az apád sokkal bátrabb, mert ő a felelősséget viseli. Érted, meg a testvéreidért, meg az anyádért. Olyan az ő felelősségük, mint egy hatalmas, mázsás szikla. És belegörbül a hátuk annyira, hogy csak a sírban lesz egyenes. És senki se kényszeríti rá őket. Azért csinálják, mert szeretnek titeket. Bennem soha nem volt meg ez a bátorság. Nap mint nap dolgozni, mint egy állat, és azt se tudva, hogy lesz-e haszna. Ez a bátorság! – mondja Charles Bronson a három rajongó kölyöknek. Majd meghal, miközben társaival (a falu népének lassú csatlakozása mellett) elkergetik az embereket kiraboló banditákat. A filmben a Charles Bronsont hallgató kölykök mi vagyunk. Felnőttünk, és több oka is van, hogy újranézzük titkos kedvencünket, amely arról szól, mitől férfi a férfi.

Fotó: Örökmozgó