– Talán sosem éreztük annyira valóságosnak a trianoni határokat az utóbbi harminc évben, mint most, amikor nem ruccanhatunk át csak úgy Komáromba vagy bárhová máshova a Felvidéken. Hogyan telnek hétköznapjaik?
– Próbálunk a helyzethez alkalmazkodni. Akinek a határon túl van munkahelye, az viszonylag szabadon tud mozogni a határon, de nyilván nem ideális ez a helyzet. Gyerekkoromban évente kétszer volt lehetőségem Magyarországra jutni, aztán 89 után ez megváltozott. Ezután gyorsan hozzászoktunk az útlevél nélküli jövés-menéshez, gyakorlatilag nem is érzékeltük, hogy a két várost, illetve országot határ választja el egymástól. Most sajnos újra határellenőrzés van. Reménykedjünk, hogy ez tényleg csak egy átmeneti állapot, és mihamarabb visszaáll minden a régi kerékvágásba.
– Cseh Tamás Széna tér című dalát dolgozták fel, nemrég tették közzé. Miért pont ezt a dalt választották?
– Óriási tisztelői vagyunk Cseh Tamás és Bereményi Géza munkásságának. Ők afféle huszadik századi magyar krónikások. A Széna tér egy nagyon erős dal, dallamvilágát és szövegét tekintve. Annak idején, amikor megismerkedtem vele, valamikor tizenvalahány évesen, egyből az jutott eszembe, hogy milyen jól tudna szólni rockzenei hangszerelésben. Nyilván rengeteg év telt el azóta, de valahol a „fiók alján” mindig ott lapult az ötlet. Mostanra érkezett el az ideje a megvalósításának.
– Lapunkban nemrég vita bontakozott ki arról, hogy a dalban is említett, budai várból kitörő katonák hősök voltak-e vagy sem. Volt, aki szerint a „felszabadulás” útjában álltak vagy értelmetlenül haltak meg. Olvasta ezt a vitát, mit gondol erről?
– Számomra nem kérdés, hogy a katona, aki feláldozza az életét a hazájáért, az hősi halott.
Bármilyen nemzet hadserege egyenruhájában is teszi ezt. Ennek a háborúnak ők az elszenvedői voltak, nem pedig a kirobbantói. Ez érvényes a szovjet katonákra is. Legtöbbjük civil volt, akiket az akkori világ hatalmasságai egyenruhába bújtattak, majd szépen vágóhídra küldtek. Európai testvérnépek harcoltak egymás ellen zavaros eszmék bűvöletében. Hogy felszabadulás volt-e? Nyilván akiket a német megszállás alatt üldöztek, ezt az elején annak élhették meg. Csakhogy nagyon hamar kibújt a szög a zsákból, nem volt ritka, hogy azok, akik túlélték a koncentrációs tábort, minden különösebb ok nélkül nagyon hamar szovjet munkatáborban találták magukat. Ahogyan rengeteg szovjet katona is, aki részt vett mondjuk Berlin ostrománál. Érdekes lenne tudni, hogy az akkor egymás ellen harcolóknak milyen véleménye lenne a mai szép új világról, érdemes volt-e felperzselni ezért a bolygót. Egy a lényeg: az akkori budapesti eseményeknek „köszönhetően” a későbbi vasfüggöny nem a német–francia határon húzódott. Bár ez a mi helyzetünkön nagyon sokat nem változtatott. Tudom, hogy politikailag és ideológiailag ez egy kényes téma mind a mai napig, de talán eljön az idő, hogy objektíven lehessen beszélni történelmünk eme tragikus időszakáról.
Az oldalukon úgy olvastam, hogy új lemezük készül. Mit lehet tudni az új albumukról? Miről fog szólni, milyen témákat dolgoznak fel?
– Igen, készülünk egy új albummal, melynek ez a dal lesz az egyik tétele.
A háború művészete az album munkacíme, mivel a dalok nagyobb része a mindenkori háborúk témáját taglalja.
Elég régóta dolgozunk rajta, a járványhelyzet miatt viszonylag lassan haladunk. Reményeink szerint az idén elkészülünk vele.
